Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

f) Pénzügy — gazdasági ügyintézés Vác pénzügyi és gazdasági ügyintézése, ill. igazgatási ügyei a XVIII. század első felében még egyszerűbbek voltak. Ekkor az ügyintézés is a hagyományos, patriarchális szervezettel történt. A XVIII. század második felétől a jövedelmek és a kiadások kb. háromszorosára nőttek. így az általános gazdasági igazgatási szervezet is nagyobb lett, emellett szakszerűsödött is a felsőbb rendelkezések szellemében. A városgazdálkodásnál (1. fentebb) felsorolt jövedelmeket és kiadásokat itt nem szükséges megismételni. Említésre méltó viszont, hogy az úrbéri szerződéssel bérelt kisebb haszonvételi jogok (borkimérés, sörfőzés, pálinkaégetés, húskimérés, halászat, malomjog, vám- és révjog, vásár- és piactartás, a kereskedők taksája, a téglaégetés taksája, a városmajorok, a bírságpénzek és az iratkiadási taksa) csupán Püspökvácon 3000 forintról 9000 forintra emelkedtek százévnyi idő alatt. Emellett mind az állami adó, mind pedig a háziadókulcs (utóbbi kb. ötszörösére) növekedett. Külön bérelte a tanács a gödi pusztát, amelynek évi jövedelme az 1770-es években kétezer forint felett volt. Tulajdonképpen a katonai beszállásolással is gazdálkodott a tanács, de a szálláspénz nemcsak gondot jelentett, mert a lakosság és a tanács jövedelme (borkimérés stb.) a katonaságon keresztül is növekedett. Külön kérdés az, hogy az 1780-as években tízezrekre nőtt az adóhátralék; vagy az, hogy a számadásokban zavarok voltak és a közpénzek elsikkasztása ismétlődött. Közben azért épült és városiasodott Vác. A sokrétű mezőgazdasági, kereskedelmi, közlekedési (vám, rév) gazdálkodás irányítására megfelelő szakembereket és bizalmi embereket kellett alkalmazni. Emellett fizetni kellett a tanács egész szervezetét, de voltak állami (adó, katonaállítás stb.) kötelezettségei is. A pénzügyi és gazdasági ügyintézésére voltak függetlenített alkalmazottai (kamarás, kulcsár, perceptor, adószedő, pénztáros, vámos stb.) és a kistanács tagjaiból specializálódott bizalmi emberei (borbíró, szék-, malom- stb. bíró). A pénzügyi tisztviselők. 1715-ben még csak a kamarás szerepel Vác pénzügyi adminisztrátoraként, aki két borbíróval intézi a gazdasági ügyeket és a számadást. 1743-ban a kamarás feladata az adóhátralékok behajtása, az adóbor kezelése és számadása, elszámolás az ebédek nyersanyagáról, a serfőzéshez vásárolt termékek nyugtázása és a vonatkozó ügyek felelős intézése. Mellette az adószedő végrehajtás útján is köteles behajtani az adót, de az adókönyvek vezetésével a két jegyzőt hízzák meg.

481 1764-től (Migazzi statútuma) a pénzügyi előírásókat és ellenőrzést megszigorítják és a következő három évtizedben a pénzügyi és gazdasági szervezetet tovább fejlesztik. Közben persze a bevételek és kiadások is egyaránt nőnek. Havonta kell két tanácsosnak megvizsgálni a „pénztárt, kocsmákat, pincéket és a város egyéb gazdaságát", és ennek eredményét az egész tanácsnak kell megvitatnia. A perceptor (adószedő, ül. pénztáros) csak jegyzőkönyvi határozat alapján fizethet: a pénztár egyik kulcsát kezelheti, míg a másik kulcs a „tanács felügyelete" alatt lesz.

482 1769-ben Migazzi felfüggeszti állásától a kamarást, mivel az ő hanyagsága miatt mentek tönkre az előző évben vásárolt tűzoltó szerek. (Kártérítésre is kötelezi.) Helyébe a volt álkamarást javasolná. Az 1770. évi tisztújítás helyett az uradalom a hanyag tisztviselőket — köztük a két kamarást is — feddésben részesíti. Emellett 21 pontból álló utasításában legrészletesebben a kulcsár (kocsmák, piaci árak, számadás) és a perceptor (adóhátralék stb.) teendőivel foglal227