Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

Időköziben a bíróválasztások és a kiegészítő jellegű tisztújítások nyugod­tabb mederben folytak. A helytartótanács rendeletére 1813-tól kétévenként 'kel­lett bíróválasztást tartani (a volt bírót is jelölve), és a „választott polgárság­nak" 24 tagúnak kell lennie. Az öt hiányzó fő helyére újakat neveztek ki. 1835-ben a fizetés nélküli tanácsosi rang tűnik fel. Két olyan személy kapja ezt meg a püspöktől, akik hosszas ténykedés után kiöregedtek. 434 1838-tól reformtörekvések voltak a tisztújításra. Nem is akart az urada­lom választást tartani, mivel: „némely nyugtalan lakósok tilalmas gyülekezetet tartanak, a népet házról-házra járva, pártütésekre buzdítják és zavarokat idéz­nek elő". Márc. 13-án végül is meg kellett tartaniuk a tisztújítást. Ettől kezdve nagy tömegű választó jelent meg, és egyaránt választották a bírót, főjegyzőt és aljegyzőt is. 435 1840-ben nem volt és 1841-ben is majdnem elmaradt a válasz­tás. Végül is választottak új bírót (a régit polgármesterré választották), újravá­lasztották a régi főjegyzőt; de választották a pénztárost, adószedőt és közgyá­mot is. 436 Az 1848-Jat közvetlen megelőző választásokról a bírói és főjegyzői tisztségeknél lesz szó. A bíróválasztást ünnepélyes — egyházi díszszertartással egybekötött — be­iktatás követte. A választáson részt vevő uradalmi tisztek és a választópolgárok kísérték az új bírót eskütételre. A menetet a harangok zúgása és sokszor a mo­zsárágyúk hangja tette ünnepélyesebbé. 437 Korábban a plébániatemplomban, 1780-tól a dómban (székesegyház) tette le az esküt a bíró a plébános kezébe. Ezután a plébános beszédet tartott a bírák kötelességeiről és az igazságos íté­lethozatalról, majd Te Deummal végződött a templomi szertartás. 438 A hálaadó istentiszteletet sokszor „dob, síp s trombitának harsogási s az mosaraknak ro­pogási között" tartották. Utána a prefektus vezetésével a bíró és a tanács a püspökhöz ment (ha Vácon volt) tisztelgő bemutatkozásra, majd a menet a vá­rosházához kísérte a bírót. 439 Itt a prefektus átadta bírónak a hivatalához tar­tozó kulcsokat — a tömeg háromszoros „vivát" kiáltása közben — mert azok­kal: „nékie egyszersmind a bírói hatalom által adatott". Végül a bírót saját há­zához kísérték, ahol áldomásivással fejezték ki jókívánságaikat. 440 • c) A bíró (főbíró) és a polgármester A bíró a mezőváros vezetője. A statútumok és ügyrendi utasítások értel­mében mindenért felelős a mezőváros gazdasági, közrendi, közigazgatási és igaz­gatási ügyeiben. Segítőtársai a tanácsosok és a tisztviselők, akiknek a száma a megnövekedett feladatok arányában növekszik, de felelősségük is arányos min­denkori megbízatásukkal. Az 1715. évi statútum szerint a bíró tűzi ki a tanácsülés idejét. A tanácso­sok segítségével havonta ellenőrzi a mértékeket: a hamis mértékeket a nyere­séggel együtt elkobozva és használóikat 15 Ft-ig büntetve. A peres felék a bí­rónál tesznek panaszt, aki néhány tanácsossal igazságos ítéletet hoz a törvény szellemében. A hegymesterek a bírónak jelentik a gondatlan szőlőművelőt, akit megbüntethet. A bíró küldi ki a kárbecslőt. A bíró parancsa szerint kell vé­gezni minderikinek a tűzoltást. A bíró intézkedik a kémények és tűzhelyek el­lenőrzéséről, a hibásak lerombolására ő ad parancsot és 10 Ft-ig büntetheti a vonakodókat. A „bíró az albíráknak... parancsolja meg" az utcára kidobott szemét és egészségre káros anyagok ellenőrzését vagy az abban vétkes lakók 6 Ft-ra történő büntetését. „A bíró tudta nélkül senki idegent szállásra ... be

Next

/
Thumbnails
Contents