Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

. ne fogadjon", mert különben 3 Ft-ot fizet. A bíró a tizedesekkel elfogatja, megvesszőzteti vagy kiűzetheti a gyanús és rossz életű személyeket. A főbíró ekkor évi 50 Ft, az albírák pedig 35 Ft fizetést kaptak, de mentességük volt a közterhek (beszállásolás stb.) alól. A bírságpénzből is részesültek. (Bíráskodásukról 1. alább a 6. pontot.) A bíró és a tanács tekintélyét védte az uradalom is.

441 Az 1764. évi statútum a mezőváros gazdasági helyzetének érdekében előírja, hogy minden hónap elején: „a bíró által rendelt két tanácsbéli a pénztárt, kocsmákat, pincéket és a város egyéb gazdaságát" vizsgálják meg és a tanács útján tegyenek intézkedéseket a hibák orvoslására. A városi íelszabadítási mozgolódás elhárítására az uradalom érdekében írta elő Migazzi, hogy a bíró „a felszabadult szenvedélynek" szítóit a tanács előtt intse meg vagy büntessék, sőt az uradalomnak jelentsék, mert különben a fizetésüktől is meg kell fosztani a rossz példát mutató vezetőket. Egyébként — patetikusabb hangnemben — hasonlóképpen rendeli az igazságszolgáltatást (7. §), mint az 1715. évi statútum. Reálisabb a 9. § előírása, amely tiltja az esti órákban a „poharak közti" ítélethozást. Rendkívüli esetben egyedül vagy kevesebb társsal is hozhat határozatot, de a következő tanácsülésen azt jegyzőkönyvbe kell venni. A meghozott ítéletet „késedelem nélkül" kell foganatosítani, a bíró és a tanács tekintélyének érdekében. (A közrend, a köztisztaság és a tűzvédelem betartásáért már az arra rendelt vezetőket teszi felelőssé, de a bírónak és a tanácsnak feladata az ellenszegülők megbüntetése.

442 Amikor 1767. aug. 27-re Mária Teréziát Vácra várták férjével és fiával (később II. József), a bíró és a tanács feladatává tette Migazzi Vác renoválását: amelyen belül „a bíró háza is értendő" — Benke István Püspökvác bírája szervezte a bandériumok katonai gyakorlatozását ; ugyancsak ő volt a két bandérium vezénylő tisztje, aki alatt a kapitányok és hadnagyok Püspökvác és Káptalanvác szenátorai voltak.

443 A bíró (többnyire a főjegyzővel együtt) képviselte a mezővárost a különböző tárgyalásokon: Vácon a püspöknél vagy a prefektusnál, Pesten a megyénél vagy Bécsben a királynál. Egyes esetekben jelentős napidíjakkal utazgattak, de egyes püspökök és főleg Anchely idejében sértéseket és megaláztatásokat is el kellett tűrniük. Sokszor csak sodródtak a gondokkal, de egyre rendszeresebb hivatali életet kellett bevezetniük. 1838-tól a bírónak és négy tanácsosnak minden kedden és pénteken ülést kellett tartaniuk a fontosabb ügyek elintézésére.

444 A polgármester tisztsége Vácon eltért a szokványos közigazgatás-vezetői rangtól. Mivel a bíró a bonyolult ügyintézést csak bizonyos idő és gyakorlat után tanulta meg, a 2—4 évnyi hivatalviselés után leköszönő bírót a XVIII. század második felében polgármesteri rangban hagyták — ill. választották meg a kistanácsba, hogy az új bíró segítségére legyen. Nem is annyira a megszűnt álbírók helyére lépett, hanem inkább a bonyolultabbá váló feladatokban volt a bíró jobbkeze a tanács ügyintézésében.

445 Idővel a tanács feladataiból hosszabb távú reszortokat kapott. d) A jegyzői hivatal A XVIII. század derekán alakul ki a jegyzői hivatal. Korábban egy jegyző is ellátta a tanácsülések jegyzőkönyvezését és a kisméretű iratkiadaßt. Akkor még csak tanácsi alkalmazott volt, akitől megkövetelték a latin és német nyelvtudást is. 1743-tól két jegyzőre van szükség (főjegyző és aljegyző), akik még az adókönyvek „kidolgozásában" is közreműködtek. Ekkor a főjegyző fizetése 222