Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

tőségűvé, amikor az említett mozgalmak (felszabadulás, szabad borkimérés stb.) idején kifejezetten népszószólókká váltak. Ilyenkor nemcsak a külső tanács, hanem főleg a „polgári" törekvésű lakosság hangulatát is képviselték, sőt szervezték.

408 Amelyik szószóló viszont az uradalom érdekeivel szembehelyezkedett, tisztújításkor leváltotta a prefektus és másikat nevezett ki helyébe. Ez a reformkorra és az előtte levő évtizedekre volt jellemző. A külső tanács (nagytanács) létszáma (12, 14, 30) is az uradalom tetszésétől függött. Választott községnek nevezték, ha létszáma 60 főből állt. Vagy rendelet, avagy helyi indokok (megnövekedett feladatok) imiatt változtatták meg létszámukat. Ha tisztújítás volt, nem volt döntő szerepe -a belső tanács megválasztásában. Ha ilyen érdekekből szervezkedett a külső tanács, ill. a választott község, akkor „zavargóknak" bélyegezték meg őket. 1799-ben volt egy olyan törekvésük, amikor a belső tanácsot irányításuk alá kívánták vonni, mivel nem volt bizalmuk a belső tanácsihoz.

409 A megyei tanács a külső tanácsot felfüggesztette, majd átszervezte.

410 1819-ben a választott község ismét követelte a tanács feletti ellenőrzési jogkörének elismerését. A tanács nem ismerte el alárendelt helyzetét, sőt a választott községet kötelezte arra, hogy hozzá alkalmazkodjék.

411 A vita úgy végződött, hogy 1825-'ben a helytartótanács és a megye vonatkozó ügyrendi szabályzatát felolvasták előttük, amelynek értelmében „a város kormánya a tanácsra, nem pedig a választott községre van bízva, ez amanna'k csak közege lévén".

412 Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a reformkorra a belső tanács (a tanács) kezébe kerül a helyi „hatalmi" vezetés; és a külső tanács (ill. a választott község) csupán kisegítő, ül. „transmissionalis" szerepet tölt be. b) A bíróválasztás és tisztújítás A tanácsoknál bekövetkezett — fentebbiekben célzott — változások a tisztújításokon is tükröződtek. A bíróválasztást és tisztújítást statútum nem szabályozta. A jelölést az uradalom egyik vezetője (többnyire a prefektus) végezte és egyben elnökölt is a választáson, ahol az elnökségben az uradalmi tisztikar — idővel a megye kiküldötte — foglalt helyet. A választók létszáma is az uradalomtól függhetett: esetenként 5—£00 polgár választott, időnként viszont csak a kijelöltek szúk (80—100 főnyi) csoportja. Esetenként csupán egy-két tanácstagot cseréltek ki vagy csak „megerősítő szék" volt, amikor az uradalom nem jelölt újat. Sőt néha hosszú évekig nem kívánt változtatni az uradalom a tisztikaron. Vác lélekszámának rohamos növekedésével, a társadalmi összetétel megváltozásával nemcsak a közügyek feladatai változtak meg, hanem az újabb generációk újabb eszmék (felvilágosodás, reformkor) alapján fogták fel a választásokat is. A bíróválasztást (bírói építőszék) és a tisztújítást (székújítás, építőszék) általában kétévenként január elején tartották.

413 Amikor azonban a szabad királyi városért folytatott antifeudális (földesúrellenes) mozgalom felütötte a fejét Vácon, az uradalom a „zavargók" miatt halasztgatta a választást. 1770-ben már majdnem kitűzték a tisztújítást november 3-ra, de helyette a prefektus csak a 12 tagú (6 magyar és 6 német) külső tanácsot és a belső tanácsot hívta össze. A tisztségek viselőit Migazzi nevében dicséretekben és megintésekben részesítette

1

, hogy a tanács egységét és összhangját megossza. Ezután egy 21 pontból álló utasításban szabta meg feladataikat. A választás elmaradt.

414 Utána is ha-