Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

7.3. A PÜSPÖKI (KÁPTALANI. KAMARAI) URADALMAK JOGA ÉS IRÁNYÍTÓ SZEREPE Vác földesúri hatalom alatt volt 1848-ig. Az egész Vác mezővárosának 1742-ig a mindenkori váci püspök volt a földesura, amikortól fogva — a fent részletezett — kiszakított nyolcadrész földesura a káptalan lett (Káptalanvác). A hétnyolcad részt kitevő Püspökvác földesúri jogát a püspökök gyakorolták — elvétve személyesen, többnyire prefektusaikon keresztül —; de széküresedéskor, ül. 1785—1807 között a királyi kamara prefektusa volt a földesúri hatalom képviselője. A prefektus helyett utasítást adhatott a tanácsnak az uradalom építészeti felügyelője vagy a tiszti (gazdászati) ülés is. Vác (Püspökvác és Káptalanvác) mezővárosainak tanácsa az úrbéri szerződések és az uradalmaktól kapott (néha megerősített) statútumok (= szabályrendeletek) alapján végezhette igazgatási és gazdasági teendőit. Sérelmeit és vitáit a földesúr úriszéke elé vihette, ahonnan fellebbezhetett a megyéhez vagy a kormányszékekhez (helytartótanács, kancellária stb.). Kapott országos utasításokat (katonai beszállásolás, adó stb.) a megyétől is; de fordult közvetlenül is a megyéhez vagy a kormányszékekhez, ha érdekei úgy kívánták. (Kisvác 1712— 1770-ig egyszerű jobbágyközségként tartozott a földesúr alá, majd Püspökvác mezőváros része lett.) Az úrbéri szerződések Az urbáriális kontraktusok olyan megállapodások voltak, amelyben az uradalom bérbe adta a mezővárosnak a földesúri haszonvételi (királyi kisebb haszonvételek) jogok egy részét. A szerződés feltételeit az uradalom készítette el, és az „árendáló" mezőváros azokat vagy elfogadta; vagy — súlyosabb feltételek esefen — alkudozott, fellebbezett az úriszékhez, onnan a megyéhez. Hangsúlyoznunk kell, hogy Vác — és általában a mezővárosok — úrbéri szerződései csak kismértékben voltak mezőgazdasági jellegűek, amelyek főleg a szőlőkre és a legelőkre vonatkoztak. Püspökvác és Káptalanvác azért vette bérbe a kisebb haszonvételeket (italmérés, mészárszék, vám és rév, serfőző ház, uradalmi pince, vásártartás, piactartás; robotmegváltás, adásvételi szerződések illetéke, iratkiadási jövedelem stb.), hogy azokkal önállóan gazdálkodva: nyereségre tegyen szert. Tulajdonképpen ebből az öngazdálkodási nyereségből tartották fenn a mezőváros igazgatási apparátusát is. (Az más lapra tartozik, hogy a korabeli szokásos korrupció — sikkasztások és ajándékozások — miatt szinte állandóan deficites volt Vác pénzügyi gazdálkodása.) A földesurak az úrbéri szerződésekben egyre nagyobb összegekért adták bérbe kisebb haszonvételi jogukat. A jövedelem ti. Vác fokozatos népesedésével is növekedett. 1714-ben pl. 3000 Ft, 1715-ben 3500 Ft, 1751-ben 5000 Ft, 1754ben 8882 Ft volt a földesúri ajánlat. Az utóbbit le tudták alkudni 5000 forintra úgy, hogy a püspök konyhai szükségleteire minden évben 560 forintot ajánlottak fel.

372 Amikor azonban a fentebb említett Kép János-féle mozgalom megtorlásában felülkerekedett Migazzi 1779-ben, hiába folyamodott a váci tanács az úriszékhez, a Bécsben levő érsek-földesúrhoz és a megyéhez: a 18 pontból álló ajánlatot el kellett fogadnia, bár meghaladta 2000 forinttal az addigi terheket. A kisebb haszonvételért járó 4555 Ft mellett ugyanis az utcák fenntartásáért, a hosszú fuvarért, a caducitas (visszaháramlás) jogáért, valamint a kilen212