Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

cedért és a pálinkafőzés üstönkénti kétforintos díjáért is jelentős összeget számolt fel az uradalom. Csupán 560 forintot engedett el és 4000 forintban állapította meg az adók megváltását.

373 Nem javult a helyzet a kamarai földesuraság alatt sem, mivel Anchely prefektus ellenőrzései, követelődzései és a tanácsot sértő fellépései messze meghaladták a püspöki földesurak magatartását. Jóllehet végül is leváltották, de az is igaz; hogy az ellene hadakozó tanács gazdasági ügyvitele még korruptabbá vált, mint annak előtte volt.

374 Bonyolította a helyzetet, hogy a kettős földesuraság egybehangzóan szembeszállt Vác szabad borkimérésével, és hogy Püspökvác hiába akart összefogni Káptalanvácoal a kiváltságok elérésére.

375 1793-ban pl. a püspök azzal fenyegetőzött, hogy elveszi Váctól a kisebb királyi haszonvételi jogokat, ha nyolcezer forintos haszonbérleti hátralékát nem fizeti ki.

376 A tanács ismételten úrbéri panaszokat nyújtott be a felsőbb szervekhez Anchely ellen.

377 A kamarai birtoklás megszűnése után a visszaállított püspöki földesuraság még jobban kiélezte a helyzetet. Az úrbériség kiéleződése azért is szembetűnőbb, mivel a reformországgyűlésaken a polgárosuló törekvések egyre inkább teret hódítanak. Ilyen vetületben olaj volt a tűzre, amikor az uradalom 1811-ben ki akarta kebeleztetni Kisvácot Nagyvadból, hogy közvetlen úrbéri alávetettségre hajtsa. Ebből és az úrbéri szerződés többi problémáiból olyan — tipikusan feudális perré dagadt — vita keletkezett; amely bejárta az összes felsőbb fórumokat, és amely úrbéri per 1848чга sem fejeződött be.

378 • • 7.4. A HELYI IGAZGATÁST IRÁNYÍTÓ FELSŐBB (ORSZÁGOS, MEGYEI ÉS FÖLDESÚRI) RENDELKEZÉSEK A mezővárosok igazgatási (és igazgatási bíráskodási) jogkörét ugyanúgy a felsőbb rendelkezések (törvény, királyi vagy kormányszervi rendelet stb.) szabták meg, mint az egyes törvényhatóságokét. Ezeknek a jogforrásoknak a rendszerét Vác történeténél nem kell ismertetnünk, mivel többnyire csak közvetve — a megyén (szolgabíró stb.) és a földesúron keresztül — jutottak el Vácra a felsőbb rendelkezések. Éppen ezért is hangsúlyoznunk kell, hogy a püspökföldesurak statútumai többnyire ezeket a felsőbb rendeleteket tükrözték, ül. alapul vették. Vác korábbi történetírói pl. úgy hangsúlyozták az eperfaültetést és a selyemgombolyítást, mintha azok Migazzi elképzelései lettek volna. Ezzel szemben, ha megnézzük a helytartótanács rendeleteit erről a kérdésről; kiderül, hogy Migazzi csupán végrehajtatta Vácon is az osztrák selyemipar érdekében hozott rendelkezéseket. A helytartótanács rendeletei értelmében rendezték a céhek és a kereskedelem, a vásár- és piactarifa, az utcarend, a tűzrendészet, az egészségügyi továbbképzés, a temetkezések, a (váci stb.) lelkészpénztár, a tisztújítási, a városgazdálkodási, a rendészeti, a mértékellenőrzési, az útlevélkiadási (passus), a cselédrendtartási, a malomrendi, az ármegállapitási, a jegyzői, az eperfaültetési, a vízrendészeti, az iskolafelügyelői, a váci süketnéma-intézet felvételére és alapjára vonatkozó ügyeket. Ugyancsak a helytartótanács anyagában találhatjuk meg azokat a közigazgatási, kamarai összeírási, egyházmegyei összeírási és kimutatási ügyeket is, amelyek jogilag vagy gazdaságilag a bécsi központi kormányszékek hatáskörébe tartoztak. Mindezek mellett a királyi kancellária és a kamara hasonlóképpen hozott rendelkezéseket, amelyek a mezővárosokra is vonatkoztak. Ezeket a rendelkezéseket a megye kapta meg és