Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
lafestménye is. A kupolakép „A Szentháromság imádata" címet kapta. Az alakok csoportjainak és az egyes alakoknak elhelyezését az épület fényhatásai szerint festi meg. A kupolafreskónál a legjelentősebb új elem a szentek és angyalok lábai alatt a felhőzet kiterjedt alkalmazása volt. Ez már az önálló tájkép megjelenítése felé mutat előre. A hatalmas méretű váci kupolafreskó színgazdagságát a beázás és az elpasztelledés jelentékenyen csökkentette. Az említett főoltárkép nagy részét Migazzi Kristóf befalaztatta, s föléje Johann Martin Schmidt, az ún. Kremser Schmidt hatalmas méretű vászonképét helyeztette el. Azóta A. Maulbertsch képét kibontották és restaurálták. A székesegyház festészeti munkáin A. Maulbertschen kívül az 1770—1772 körüli években még Feigel György, Jugel Mátyás, Frank György, s Sekk Vilmos magyar, valamint Baltazár Fischer és Valentin Steiner bécsi festők dolgoztak. 304 A másik kiemelkedő váci épület az új püspöki palota díszítő festésén Feigel György magyar és Valentin Steiner osztrák festő dolgozott. Szintén egyházi megrendelésre készült el a váci Hétkápolnához vezető út hét stáció kápolnájának képe, melyeket Höfrichter Ferenc pesti festő készített el. A nagy megrendelések megszűnése után a barokk festészet is lehanyatlott. 305 Az iparművészetek közül Vácon a helyi ötvösök emelkedtek ki. Legkorábban 1744 j ben a Szent Miklós-templom részére készült ezüstkehelyről tudjuk, hogy váci termék volt. Később a nagy építkezések megrendelései között a helyi ötvösök is szerepelnek, Horvátovszky János, Frajszinger Ferdinánd és Oszwald Bernát nevével 1772 körül találkozunk. A volt irgalmas rendi kolostor felszereléséből származó oltári szentségtartó (ciborium) talpán és fedelén pesti városjegy M. K. (a. m. Kühner Mátyás) mesterjeggyel 1792-ből találkozunk, ami a pesti mesterek befolyását mutatja. A pesti ötvösművészet nagy felvirágzása az 1780-as évekre esik, s ezután körzeti kisugárzása Vácra is jelentőssé vált. Ugyanilyen módon a váci vasmüvesség is pesti hatás alatt állott. A helyi mesterek közül a XVIII. század második felében Beha Ignác és Wehrle András lakatosmester a legismertebb. A két lakatosmester 1740től szinte minden váci épületnél dolgozott. A legjelentősebb munkáikat a régi püspöki palota vasrácsai, korlátai és vasalásai, valamint zárszerkezetei jelentik. A fémművesség egyik különleges ága a harangöntés volt. Vácon 1744-ben a Szent Miklós-templom elkészültekor Ghristelli János Ernő helyi mester helyezett el négy harangot. Ezután még 17544эеп a régi Káptalan (ma Lőwy Sándor) utcában Seiner József pesti harangöntő fémöntési munkákat végzett. Valószínű, hogy az 1744. évi harangokat is ebben az öntőműhelyben készítették. A váci templomok harangjainak többségét tehát más városok mesterei saját városukban öntötték, s így száUították Vácra. A bútorművesség barokk stílusú szobagarnitúráit és a középületek berendezésének jelentősebb munkáit a váci Regele József asztalosmester készítette. Legjelentősebb váci mestertársa Vogl György volt. Munkáik közül több darab fennmaradt. — A könyvkötészet az 1772-ben megindult Ambró-féle nyomda működése nyomán alakult ki. A folyamatosan kiadásra került Ó-, Űj- és Képes Váci Kalendáriumok díszítései a könyvkötészet művészi kivitelére utalnak. A váci órásmesterek óráiból néhányat jelenleg a Vak Bottyán Múzeum őriz. Közöttük a „Sámson harca az oroszlánnal" ábrázolását megörökítő oszlopos empire stílusú órák felirata szerint: „Michael Sebestian in Waitzen", tehát Sebestyén Mihály Vácon készítette. — A váci textilművészet legjellemzőbb darabja a szűcscéh egykori céhzászlója. A vörös félselyem damaszt alapon, mindkét oldalán arany és színes festéssel készült zászló közepén a szűcscéh jel-
