Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

len engedelmességet remélték biztosítani, de a protestáns egyházak ellen is felhasználták. A püspöki jelentések mindig részletesen beszámoltak a Szentszéknek a köznép és az ifjúság vallásosságáról, a hitoktatásban elért eredményekről. Nádasdy Ferenc 1830. évi jelentése szerint: „Kattekézist is tartanak, nemcsak vasár- és ünnepnapon a templomban, hanem az iskolában is, ... utóbbiban a tanító segítem szokta" a plébánost.

289 1835-ben hangsúlyozta, hogy a káplánok és a plébánosok: „hetenként többször elmennek az iskolába és a tanításra felügyelnek", de még így is a „modern világ szellemére való tekintettel, valamint a protestánsoknak mindenfelé elszórtan való előfordulása folytán a püspök elégtelennek érzi magát a bajok orvoslására".

290 A reformkorban, de az azt megelőző évtizedekben is a város szellemi életéré serkentően hatott a gimnázium és a líceum. A gimnázium alsó négy osztályában az 1810-es évek elején bevezetik a magyar nyelv rendszeres oktatását. A természettudományokat és a matematikát is kellő óraszámban tanították. A gimnáziumi és líceumi magyar nyelv tanítása készítette elő az 1845-ben alapított „papnövendékek magyar irodalmi iskoláját, a Pázmány Egyletet".

291 A pesti forradalmi események még márc. 15-én délután ismertté lettek Vác diáksága körében is. A városházára kitűzték a nemzeti lobogót, az ifjak magyar ruhába öltöztek és kokárdákat tűztek ruháikra. Mindenütt hazafias szónoklat hangzott el, „csak a székesegyházban Ehn Bernát karkáplán tartott alkalomszerűtlen beszédet a gyermeki nevelésről".

292 Az egyházi rend helybeli tagjai közül egyesek támogatták a forradalom hatására kibontakozó egyházi, társadalmi és politikai átalakulást, mások viszont mereven ragaszkodtak minden kérdésben a „törvényesség" betartásához, a feudális állapotok fenntartásához. A szabadságtól ittasult gimnáziumi ifjúság a márciusi ifjak példájára szervezkedett. Törekvéseiket támogatták azok a kegyesrendi tanárok is, akik a rend berkeiben már jó másfél évtizede ismertek voltak nyugtalanságukról és reformterveikről. A piaristák 1848 áprilisában nyüt szervezkedésbe kezdtek és pontokba foglalva tették meg javaslataikat Eötvös Józsefnek. A miniszter a váci és hozzájuk csatlakozó pesti rendház küldötteit június 6-án fogadta. Kérték, hogy a rend összes alapítványait és javadalmait az állam vegye kezelésbe, s a befolyó jövedelmekből fizesse a tanárokat és gondoskodjék azok illő nyugdíjáról is. Kívánták a rend függetlenítését a püspöki kartól és a polgári ruha viselésének engedélyezését. Óhajtották a rend átalakítását, az ősi képviseleti rendszer felújítását.

293 A küldöttségnek Eötvös biztató választ adott. Még az 1847/48Has tanév befejezése előtt a váci nyomdában a gimnáziumi ifjak is tíz pontban kinyomtatták kívánságaikat és eljuttatták a miniszterhez. „A váci gymnasiumi ifjúság kívánatai: 1. Az osztálytanítás helyett szaktanítás hozassék be. 2. A bölcsészeti pályára előkészülésül szolgáló reál tudományok, mint: a természettan, mértan stb. a középtanodákban (nemzeti iskola) is tárgyaltassanak. 3. A számszerinti érdemsorozat megszüntetvén, az érdemjegyek csak általánosan : jeles, vagy első rendű stb. tétessenek ki. 4. A havi próbatétek megszüntessenek és ezek helyett a három felső osztályban szavalatok tartassanak, hogy így az ifjú azon ügyességet, melly a szónokban elkerülhetetlenül szükséges, idejekorán magáévá tegye. 5. Minden tudomány nemzeti nyelven adassék elő, a latin classicusok nem annyira könyv nélkül tanultassanak, mint magyarra fordítva az előadott szabályok szerint fejtegettessenek. 197