Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

tatását és áz iskolai hatósághoz mentek panaszra: „a gyermekek naponta egyszernél többször alig hallgattatnak ki jól, mivel mitsem tanulhatnak így a tanítványok, az is, aki az alsó plébánia joghatósága alatt van, inkább a felső iskolába küldi eiemi iskolás gyermekét. Ludvig Ferenc, Gyurasz István pedig, akinek fia két év alatt még olvasni sem bírt megtanulni ... valami más külső oktató által taníttatja fiát."

247 Az I. Ratio Educationist megelőzően az iskola belső életét, a tananyagot és a követelményeket az egyházak vezetői és a városok magisztrátusa szabályozta. Migazzi 1768-ban nagyszabású tervet dolgoztat ki az elemi iskolai oktatás ellenőrzésének szigorítására, a valláserkölcs mélyítésére, a fiúk és lányok együtt tanításának megszüntetésére. A két, magyar és német tanítási nyelvű népiskolát nagyméretű, új iskolában kívánta összevonni a székesegyház szomszédságában. Az új iskola építését (1770—1777) az alsó- és felsővárosi iskolaépület eladásából és a város hozzájárulásából fedezték. Az iskola a közben megjelent 1777. évi királyi rendelet alapján normális (nemzeti) iskolaként nyílt meg. A városban 1778—88 között évi 600 iskolaköteles gyermek volt. Három iskola működött: úgymint a fenti, továbbá a felsővárosi plébániai és a kisváci református filiális iskola. A Ratio Educationis a népiskolákat az illetékes lelkészek felügyelete alá helyezte. Nagyobb városokban — így Vácon is — iskolaigazgatót alkalmaztak a város költségén. Az igazgató és a hitoktató minden esetben egyházi személy volt. A hitoktató látta el a vasárnapi iskolák teendőit és az iskolai rendes hitoktatást.

248 Iskolaépület állítására kötelezte a városokat és a földesurakat. A váci normális iskola telkét és a követ a püspök, mint földesuraság adta ; az egyéb építési anyagokat, a gyalog- és igásrobotot a város és lakossága. A rendelet előírta a tanítók szakképesítését is. A tanítók fizetését is a város adta, annak minimumául 120 forintot határoztak meg. Az új iskolában két tanítói lakás (2—2 szoba, 1 konyha, 1 kamra) létesült, amit a leányok tanítója és a nemzeti iskola I. osztályának tanítója kapott meg. A II. és III. osztályosok tanítója, mivel ott több lakás nem volt, 50-^50 forint évi lakbért kapott. A város kötelezte magát az iskolaépület, a tanítói lakás és a felszerelés karbantartására. Az iskolaszobák fűtésére 12 öl, a tanítói lakásokra 16 öl tűzifát adott a püspökség, amelyet a lakosság termelt ki és szállított a városba. A nemzeíti iskolára évi 670 forintot fordítottak. Ebből fizettek a 3. oszt. tanítónak: 200 Ft + 50 Ft-ot, a 2. oszt. tanítónak: 180 Ft + 50 Ft-ot, az 1. oszt. tanítónak: 140 Ft-ot. Az iskolai segédeszközökre (tintára, tollra, papírra, spongyára, krétára és a szegények könyveire) a főtanítő 50 forintot használhatott fel.

249 A székesegyházi kántor javadalma 620 forint volt. Ezért ellátta a leányok tanítását, vagy magyarul és németül tudó normális iskolai segédtanítókat alkalmazott saját költségére.

250 Az iskolaszolga minden hónap végén 1 pénzt (dénárt) szedett össze ajándékként minden tanulótól.

251 Az iskolaigazgató évi 10 arany honoráriumot kapott a városi tanácstól.

252 A város oktatási intézményeivel hatott a környező kisebb településekre, azokkal szoros kapcsolatot tartott. Nem csupán a Theresianumban és a gimnáziumban fordultak meg a környező falvakból diákok, de a nemzeti iskola tanulói között is több vidéki található.

253 A városi iskolákban 1781-ben 86 vidéki tanuló járt. A vidékről bejárók tandíjat, a városiak szülei iskolafenntartási adót fizettek.

254 A szülők és a tanítók közt vita támadt a testi fenyíték alkalmazásáról.

255 A szülők a városi tanácstól jó pedagógiai eredményt felmutató tanítók alkalmazását kérték. így pl. 1790-^ben kérték a tanácstól a „kisváczi Butsek tanítót, a belső normális iskolába tanítónak beszerezze; mert ő alatta a gyerme-