Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

döttsége a kövezeti díjból, amely a Kir. Helytartótanács rendelete szerint 3 krajcár volt, az arányos nyolcadrészt magának követelte. A püspöki város által kiharcolt kövezeti és kikötődíj szedésén kívül, még a gödi pusztát is — a rajta levő kocsmával és a Rákos-patak hídjánál vámjával és vásártartási jogával együtt — 1745 óta Grassalkovich Antal gödöllői uradalmától haszonbérletbe vette. Ez a városnak 1773-ban 2060 Ft-ot jövedelmezett, mivel a püspöki város egészen 1783-ig itt italt méretett, hídvámot szedett és szarvasmarhavásárokat rendezett. A püspöki város 1835-ben a vámok házi kezeltetésére, a haszonbérlőkkel kötött szerződéseknek a vármegye általi megszüntetésére a lakosság kérésére helyt adott.

49 Az 1770. évi Nógrád és Pest megyei úrbéri tabellák kérdőpontjaira adott válaszok alapján a Vác piacára állandóan járó falvak száma megállapíthatóvá válik. A váci hetipiacokat látogató falvak száma 91, ebből 85 falu dél-nógrádi és 6 falu, Pest megyei volt. Ez a 91 falu a váci hetipiaci vagy kisebb kereskedelmi vonzáskörzetet alkotta. A váci piaci vonzáskörzet falvai Vác, Göd, Veresegyház, Szécsény, Balassagyarmat, Kismaros helységek által körülhatárolt területről valók. A pesti piacot látogató falvak száma 84 volt, ebből 55 a váci járásban terült el. A pesti piaci vonzáskörzet északi határa 1736 körül, a Vácduka, Püspökszilágy, Püspökhatvan, Verség helységek vonaláig terjedt ki. Ez a vonal egyben a váci piaci vonzáskörzet déli határának is számított. A váci piaci vonzáskörzet nem esett egybe a váci járással, hanem attól északra tolódott el. A váci járás gazdaságilag teljesen a pesti piac befolyása alatt állott. A váci hetivásárok napjait 1800-ban hétfőről keddre és csütörtökről péntekre helyezték át. Az 1785. évi kamarai összeírás beszámol arról, hogy a hétvégi piacok népeseik, s a hét elejiek már nem annyira. Az 1830-as években a püspöki város bérletét kétségbe vonja. A hetivásárt nem bérletnek, hanem tulajdonképpeni jogának akarja elfogadtatni. Erről 1835. december 11-én Szmozsenka Ferdinánd püspöki uradalmi ügyész a Pest megyei ügyészhez tett előterjesztése részletesen beszámol. Az althani tranzakció 1742-ben történt. Ebben a hetivásári privilégiumról, melyet csak 1761-ben szereztek, említést nem is tettek. Sem ezen hetivásári, sem az országos vásári privilégiium a káptalant és a várost nem illeti meg. A továbbiakban bizonyításul hozza fel, hogy a vásároknak az 1810. évi, a beneficiumoknak exárendálása alkalmával a hetivásárok iránt a városnak legkisebb kifogása sem volt.

50 Az 1764/65. gazdasági év városi számadásában a püspöki városban 7 görög fizeti a városi bolttaksát, egyenként 4 Ft 20 dénárt, tehát összesen 25 Ft 40 dénárt. Ezenkívül a káptalani városban egy görög élt. Ezt a nyolc görög kereskedőt az 1765. évi püspöki uradalmi összeírás szerint 10 katolikus német és három magyar kereskedő egészítette ki. Az ilyen módon a városban összeírt taksás kereskedők mindegyikének boltja volt. így lehetővé válik a váci helyi kereskedelemben jelentős szerepet játszó boltok számának megállapítása is. Ha a XVIII. század közepén összeírt boltos kereskedők számát összevetjük az 1827/28. évi összeírásban megjelölt kereskedők számával, ugyanazt a számot kapjuk meg. Az 1765. évi 21 bolttal rendelkező kereskedő, 1828-ban is megtalálható szintén 21 bolttal, ami a helyi kereskedelem stagnálására utal. Az 1828. évi összeírás a 21 kereskedő közül, a püspöki város területén, adózása alapján mindössze hármat nevez nagykereskedőnek. A többiek ennek arányában kiskereskedők lehettek. A fenti boltok számának stagnálása nem jelentette a kereskedők személyének állandóságát sem. 1776-ban az uradalom Baíindelli Ambrusnak a felsővá154