Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

11. táblázat: A váci boltos kereskedők számának alakulása Kereskedők görög német magyar összesen 1780 7 9 1 17 1765 8 10 3 , 21 1828 8 10 3 21 rosban megengedte csak galanterie-cikkek (díszműáruk) árusítását, ami az áruválaszték átalakulására is rámutat.

51 A bormérés bérlete a városnak az egyik legjelentősebb bevételi forrása volt. A város 1714 óta két kocsmában, a városház alattiban és a „Fehér Hajó"-ban saját polgárai borát fél éven át mérette. Vásárok idején a piactéren uradalmi bort mértek, de egy icce uradalmi bor után egy dénár mérési díj (accisa vini), valamint a kocsmákban a másik fél évben mért uradalmi bor után is hasonlóképpen: a várost illette meg. A harmadik városi kocsma az „Arany Hordó", népszerű nevén a „Faszl", 1717-ben nyílt meg. Ezt maga a város bírója évi 20 Ft-ért elsőnek bérelte ki. A kocsmák bérleteit a város a legtöbbet ígérő jelentkezőnek, három évre adta haszonbérletbe. Vácon 1747-ben összesen már hét kocsma működött; uradalmiak és városiak egyaránt. Az „Arany Szarvas"-ban bort és sört, a „Fekete Sas"-ban és a „Zöld Fá"-ban bort mértek saját rovásra. Ezek a püspöki uradalomé voltak. A káptalani uradalom bort is, sört is méretett a „Kúriá"-ban, az „Arany Hordó"ban és a „Sörház"-ban. Ez utóbbi akónként a városnak 50 dénárt, a csaposnak 10 dénárt jövedelmezett. Kisvác Szent György napjától Szent Mihály napjáig bort árulhatott, a pálinkát pedig a püspöki uradalomtól vásárolta meg. Káptalanvác lakói saját házukban adónként 10 dénárért bort mérhettek. A város 1758-ban a Sároskapunál a „Korona" vendéglő melletti területen létesített korcsmát. 1773-tól az „Arany Hordó" kocsmát egész évre a városi borok mérésére bérelte, míg a másik két bormérésben fél évig uradalmi bort mértek. II. József 1787-ben elrendelte az egész évi szabad bormérést, de ezt a rendelkezését 1791-ben visszavonták. A káptalan továbbra is megengedte a kijelölt házaknál a bormérést. Püspökvác területén más rendelkezések voltak. A püspöki uradalom csak a kijelölt kocsmákban, megjelölt időszakokban engedett bort mérni. Püspökvác a püspöki uradalommal hosszú évekig pereskedett a szabad bormérési jogának elismeréséért.

52 A szeszfőzés és -mérés 1699. évi váci összeírása hat pálinkafőző üstöt sorolt fel. 1743-ban káptalanvárosban 20 pálinkamérés működött. Püspökváros hét állandó pálinkamérőt esketett fel, akik a kocsmákban szolgáltak. Egy akó (kb. 45 liter) kimért pálinka után 2 garas a várost illette. A város pálinkafőző üstönként évi 2 Ft bért fizetett az uradalomnak. Pálinkát szőlőcefréből főztek. A törkölyt a város hét kocsmájában és magánházaknál is folyamatosan mérték"

3 A húsmérést 1714-ben a Kollonits Zsigmond püspökkel kötött haszonbérleti szerződés említi. Mészárszékenként az uradalom minden héten két marhanyelvet és évente egy mázsa faggyút kapott, és fontonként (?) egy dénár árkedvezményt élvezett. A mészárosok viszont a pest-budai húsáraknál nem árulhattak drágábban, s a kimért hús után a városnak mérési díjat (accisa carni) fizettek. Vácon 1759-ben négy mészárszék működött, 1765. augusztus 30-án a püspökváci tanács a mészárszékeket egy helyre vonta össze. A városi serfőző ház mel155