Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
boltok száma, s a váci piacot látogató falvak száma lehet. Az 1700. július 15-én engedélyezett piaci nap valószínűleg a vasárnap volt. Althan Mihály Károly püspök december 15-én a vasárnapi és ünnepnapi piac- és vásár tartást megtiltotta. A hetipiac napja ettől kezdve vasárnap helyett hétfő lett. A püspökvárosi tanács 1757-ben a püspökhöz folyamodott, s kérte a heti két piaci nap megtartásának engedélyezését. A piaci napokat hétfőre és csütörtökre kérték, s indoklásul felhozták, hogy a piacok a drágaság enyhítésére szolgálnak. Azonkívül megemlítették, hogy a hét többi napjain Pesten és Budán tartanak piacokat, melyre a váciak is nagy számban eljárnak. Végül is, a püspök közbenjárására, Mária Terézia királynő rendelete 1761. július 7-én a heti kétszeri — hétfői és csütörtöki — piacot engedélyezte. A hetipiacokon beszedett helypénzek összegét, valamint a váci rév bevételének összegét, a XVIII. század közepén (a kereskedelmi élet felvirágzása idején) megvizsgálva a következő megállapításra juthatunk. Az 1751. és az 1765. évi püspökvárosi elszámolásokban feltüntetett összegek szerint a hetipiacok háromszáz forintos, a révtaksák hét-nyolcszáz forintos jövedelmet hoztak. Amiből következik, hogy az 1761-ben heti két alkalomra növelt piac forgalma nem hozott jelentős forgalomnövekedést, mert a helypénzbevétel összege az 1751. és az 1765. évek között nem növekedett meg jelentősen/ 18 10. táblázat: A váci hetipiacok és a rév forgalma a XVIII. század közepén Hetipiac (helypénz) 303 Ft 52 dénár 315 Ft 51 dénár Révvám (vrfëldij) 740 Ft 09 dénár 854 Ft 81 dénár A váci hetipiacok helypénzjövedelme a későbbi évtizedekben sem változott lényegesen, az évi háromszáz forintos bevételi összeget átlagosnak tekinthetjük. A piaci helypénz a gyalog jövő batyuból árulótól fél dénár s a kocsival jövő árustól egy dénár volt. A fenti éves átlagos összeget alapul véve, havonta 25 forint, hetente pedig 6—7 forintot szedtek be a helypénzből, mely összegből következtetni lehet a piacokat látogató árusok számára. A helypénzek átlagos összegéből a hetipiacokon 8—900 árusra is következtetni tudunk. A hetipiacokat megelőző napokon a vásári bódék bérlője felállította a piaci bódékat, a deszkaés vászonsátrakat a kijelölt piaci helyeken. A rendes hetipiacokat a mai Március 15., Szentháromság és Konstantin tereken tartották meg. A Szentháromság téri hetipiacot kis piacnak, vagy halpiacnak nevezték, mert itt árultak a halaskofák. A vám- és révtaksák haszonbérlete 1761 után vált véglegessé, a piaci és vásári taksákkal együtt, amikor a két uradalom valamennyit a két váci tanács, bérletkezelésébe adta át. A váci rév használatáról a kisváciak 1748. május 17-én a püspöki várossal egyezményt kötöttek. A tótfalusi református templomba menő a réven 1 krajcárt, aki más ügyben ment át a Dunán, rendes révdíjat fizetett. A kosdiak a váci réven ilyen templomjárás esetében 1 2 /з dénárt fizettek, az egyéb dologban járók pedig, mint mások rendesen. A váci városkapuk lebontása után a vámsorompón és a vámúton áthaladó gyalogosoktól, lovasoktól és kocsiktól is vámdíjat szedtek. Ide tartozott a kövezetdíj (Flaster Geld) és kikötődíj (karópénz) megfizetése is, amelyek szedési jogáért a püspöki város 1766-ban felső hatóságaihoz felterjesztést tett. Végül 1776-ban már a káptalani város kül153
