Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

rák útlevéllel is, a többi 10 rác kereskedőnek útlevele egyáltalán nem volt, s" csak bécsi árucikkekkel kereskedett. Ezek az utalások a kereskedők végleges letelepedésére mutatnak. A görög hitű rác kereskedők közül öten 20 éve, kettő 30 éve, kettő 10 éve, s egy 5 éve állandóan itt lakott, csupán négyen járták folyton a nemzetközi kereskedelem útjait. Származási helyükre is pontos adatokat kapunk, nyolcan az albániai Szipiska várost, hárman a makedóniai Moszkopolje várost nevezték meg születési helyül, a többiek ismeretlenek. Ezen összeírás alapján bizonyíthatjuk, hogy a váci török alattvaló görög hitű „rác" kereskedők, tulajdonképpen albánok és makedónok voltak, szinte mindnyájan két városból származtak.

42 Pest vármegye az 1768. május 1-i úrbéri ülésén a piaci lehetőségeket mérlegelte s kiemelte az eddigi szarvasmarha-kereskedelmet, mely Szeged és a Tiszántúl felől Pest, Buda, Vác és tovább Ausztria, Morvaország és a bányavárosok felé irányult. A megyei úrbéri ülés a Duna közelségét is említette, ami nemcsak a szántóföldi és kerti termények eladására; hanem a bor- és sószállítás, szekerezés, kétkezi munka lehetősége révén jó megélhetést nyújt. A mohácsi kereskedőtársaság 1777. április 20-án Popovics Miklós balassagyarmati és váci kereskedőt felvette társaságába. Popovics Miklós Komárom és Esztergom városok hiteles polgáraként a kor jellegzetes hajóskereskedő típusa, s így több városban, mint Vácon is háza és raktára volt. Ez a példa mutatja meg, hogy a Vácon Összeírt görög hitű kereskedőknél többnek kellett élnie. Popovics Miklós esetében is látható: a kereskedők bizonyos útvonalon raktárrendszert igyekeztek létrehozni. Egymás áruit kölcsönösen raktározták, s így a más néven bevitt áruk eladásával kedvezményeket értek el — megszabadulva egy sor taksa fizetésétől — ők tudták áruikat legolcsóbban piacra dobni. Ezek a görög hitű kereskedők a váci káptalan kegyes alapítványi tőkepénzeiből mérsékelt 6°/o-os kamatra kaptak kölcsönöket, melyet rendszeresen négy-öt kereskedő vett igénybe. Ez a négy-öt jó tőkeerővel rendelkező görög hitű kereskedő több városban is rendelkezett raktárakkal és boltokkal, vasárukkal, gyarmatárukkal és kelmeárukkal foglalkozott. Mária Terézia királynő 1772-ben felmondta a törökökkel kötött 1718. évi pozsarováci békeszerződés kereskedelmi rendelkezéseiben a török alattvaló görög hitű kereskedők részére eddig biztosított vámelőnyt, s ismételten hűségeskü letételére szorította őket. Ezután, 1775-ben újabb vámrendszer bevezetését rendelte el, ami már kizárólag az osztrák kereskedelemnek lett előnyös. A görög hitű kereskedők: elszakadva a törökországi felvásárlási helyüktől, állandó magyarországi letelepedésre szorítva, itt — amint azt Vác esetében is látjuk — többségükben csupán kis boltosok lettek. A Bécs—Belgrád közötti dunai vízi úton az osztrák kereskedők jártak, s a török árukat közvetlenül Bécsbe vitték, majd onnan kellett vámok lefizetésével vásárolni és behozni. Ez az osztrák kereskedelmi politika az 1780-as években a kereskedelem általános válságát idézte elő. A görög hitű kereskedőknek 1774. augusztus 27-én kelt királyi rendeletre hűségesküt kellett tenni és családjukat az országba hozni, ezzel véglegesen megkezdődött a kereskedők beolvasztása. A váci kereskedelem nem szorítkozott csupán Vác város területére, hanem a görög hitű váci kereskedők a tilalom ellenére kijártak a környező falvakba is áruikat kínálva. Erről hat város, s közöttük Vác város a Kir. Udvari Helytartótanácshoz intézett kérvényei részletesen panaszkodnak: azokon a vidékeken nincsenek szabad királyi városok és így kereskedők sem, ha a falvakba nem jönne a görög, a nép a legegyszerűbb házi 149