Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

szükségleti cikkeket is csak több napos fáradsággal és földművesmunkája elhanyagolásával szerezhetné meg. Hat mezőváros: Gyöngyös, Miskolc, Tokaj, Kecskemét, Eger s Vác görög hitű török alattvaló kereskedői több évtizeden keresztül elhúzódó kérvényezésben, a nekik tilalmazott kicsiben való kereskedés megengedélyezését kérték. A bécsi hatóságok ellenállásán ez mindig megbukott, de ennek ellenére a váci görögök a püspökkel kötött védelmi szerződés oltalma alatt állandóan kereskedtek: Vácon saját boltjaikban, az éves vásárokon és a hetipiacokon, valamint a környék falvaiban. Az említett hat mezőváros görög hitű kereskedői között a legszorosabb kapcsolat alakult ki, s ennek során állandósult kerskedelmi tevékenységükkel az országos vásárok látogatását tekintve a váciak bizonyos körzetet hoztak létre. Ez a váci vásárok kereskedelmi vonzásköre a következő városokig terjedt ki: Mohács, Kecskemét, Szolnok, Tokaj, Miskolc, Losonc, Selmecbánya, Komárom, Székesfehérvár. A váci négy országos vásár napjain az említett városok kereskedői a mai Március 15. téren árusítottak, szigorúan megszabott helyen. A városháza felőli oldalon árultak sátraikban a váciak, a pestiek, a kecskemétiek, aszódiak, a szentendreiek és a győriek ; valamint ugyanott az ellentétes oldalon a budaiak, óbudaiak, balassagyarmatiak, nagyorosziak, párkányiak, komáromiak, szécsényiek és a losonciak. Más városbeli kereskedő vagy iparos Vácon csak az éves országos vásárok napjain árulhatott, máskor áruját elkobozták. A püspökvárosi jegyzőkönyv 1816. évi bejegyzésében feltüntetett árusítási sorrendben szereplő városok, valamint a váci kereskedők vásár járása a fenti nagyobb kereskedelmi vonzáskört igazolja. A pesti kirakodó éves országos vásáron 1826-ban 113 pes*ti és 45 vidéki kereskedő közül csupán egy váci volt, de ez az arány később megváltozott, mert 1847-ben már ugyanott egy-egy vásári alkalomra 1256-an is megjelentek. Hasonló adatok azt bizonyítják, hogy az 1820-as évektől kezdve Pest városa a váci nagyobb vásári kereskedelmi vonzáskör áruforgalmának fő irányítójává válik.

43 Vácon a négy évszakra elosztva négy országos vásárt tartottak. A virágvasárnapi (mindig húsvét előtti vasárnap), leginkább gabonavásár volt, mert a vetőmagot ekkor szerezték be. Nyáron a Sarlósboldogasszony (július 2.) napján tartott vásár a gyapjúvásár volt 1730-ig, amikor is Pestre helyezték át. Ezen a vásáron még leginkább hagymát vittek ki az árusok, azért hagymavásárnak is nevezték. Az őszi vásárokat Szent Gál napján (október 16.) szokták tartani, de 1761-ben helyette a püspök behozta a Szent Ferenc-napi (október 4.) vásár megtartását, amit a városiak sérelmeztek. A püspökvárosi tanács 1769. november 22-i kérvényében a püspöktől kérte, hogy ismét a régi Szent Gál-napi vásárt állítsa vissza, mert: „... a föntérintett vásár áttétele óta érezhető kárral kénytelen tapasztalni az onnét eredő jövedelmek megcsökkenését..." Hamarosan vissza is állították a Szent Gál-napi vásárokat, amelyeket a szarvasmarha- vagy baromvásároknak neveztettek, s 1745 és 1783 között a püspökvárosi tanács által bérelt gödi pusztán tartották meg. Utána pedig a Zöldfa vendéglőtől kifelé a csömöri út melletti puszta területen. Vác „baromvásárain" bárki idegen is vásárolhatott készpénzért lábasjószágot, a helytartótanács által behozott elővásárlás tilalma ellenére; s ha a vásárokon a Tiszántúlról és a Bánságból felhajtott marha nem kelt el, azt a következő vásárig a gödi pusztán fűbérért legeltették. Ez a püspökvárosi tanácsnak jelentős jövedelmet hozott, azért harcoltak a püspöki uradalommal annyit a gödi puszta bérletének elvesztése után új legelőterületek megszerzéséért. A téli vásár a Szent Tamás napi (december 21.) mindig karácsony hetében lett megtartva, s általában szakosodása miatt dohány-