Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

„szabadalmi" szerződést kötöttek. Ebben védelem címén, működési szabadságukért évi 300 rajnai Ft-ot fizettek negyedévenként a püspökségnek. Ez a földesúri szerződés a görög hitű kereskedőket a városi joghatóság alól kivette, s közvetlenül földesúri védelem alá helyezte. Ahogyan erről a szerződés rendelkezett: „ ... a mi uradalmi védnökségünk alatt egy társulatba összeállhatnak ...". Ezután a kereskedők 10 Ft-os összegű büntetésig maguk felett bíráskodhattak, azontúl az úriszék alá tartoztak. A görög hitű váci kereskedők társulatának megalakulása szükségszerű védekezés volt, mivel Mária Terézia királynő 1746-ban a török alattvaló kereskedőket hűségesküre kötelezte. A bécsi udvar kereskedelempolitikáját irányító kereskedelmi igazgatóság (Commerz-Direction) törekvése az volt, hogy a görög hitű kereskedőket letelepítse olyan városokba, ahol más kereskedők nem dolgoznak. Mária Terézia királynő 1754-ben új vámrendelkezést adott ki : a török alattvaló kereskedők helyzetét szabályozta, s az összeírásukat is elrendelte. Ebben az összeírásban Püspökvácon Pop Tamás testvérével Pop Jánossal és Halász Györggyel egy társaságban szerepelt. Állandó török és osztrák útlevéllel rendelkeztek, tehát Isztambultól Bécsig járhattak áruikkal. A többiek közül Ádám Tamás és Bendella Demeter szintén társak (török útlevéllel), együtt kereskedtek. Tolóján Tamás és Demeter testvérek és társak is (török útlevél birtokában) kereskedtek. Kristoff Sándor és Beala (Beáló) Miklós társak hasonlóan együtt kereskednek. Törökországból többen saját bevallásuk szerint a török elnyomás elől menekültek, nem járhatnak oda, tehát csak Zimony és Bécs között mozogtak. Végül Mancsu Demeter özvegy kereskedő maga kereskedik, török útlevéllel rendelkezik, állapítja meg az összeírás. Ezenkívül a Káptalanvácon Arbanas Ábrahám (török útlevél birtokában) bécsi és török cikkekkel kereskedik. A török vagy keleti árucikkek fogalmán ekkor főleg fűszereket, kávét, szőnyegeket, bőrárukat, amíg a bécsi árucikkeken szöveteket és vasárukat értettek.

41 Migazzi Kristóf püspök 1757-ben három évre az uradalommal kötött szerződésüket ismét megújítja, de a védelmi taksájukat évi 400 rajnai Ft-ra emelte fel. A tíz pontból álló szerződésiben négy társulatuk (quatuor compagnes) — azaz kompániájuk — említése szerepel. Püspökvác tanácsa ugyanakkor már követelte, hogy a görög hitű kereskedők a Vácon raktározott áruikat az ittlakóknak adják el, s ne spekuláljanak vele. A görög hitű kereskedők 1760. évi összeírása leírja a részletesen a városbeli elhelyezkedésüket, a boltjaikat. Pop Tamás társasága három segéddel és hat inassal két boltban; A Laczkáczy- és Dombayféle házban árul. A Stockinger—Varsay és Nikola Kristóf társulata egy segéddel, három inassal két boltban: Würth kanonok házában árul. Kozma István társulata egy segéddel és két inassal egy boltban a városháza alatt árul. Végül Tolóján Demeter társulata két segéddel és három inassal Liczov tábornok házában árul. Rajtuk kívül még katolikus kereskedő 10 működött a városban, közülük kilenc német s egy magyar volt. Azonban a hivatásos kereskedőkön kívül az iparosok egy része, mint a kötélgyártók, szíjgyártók, borbélyok saját műhelyboltjaikban is árult. Ezeknek a boltoknak az árukészlete túlnyomólag a dunai hajós kereskedelem áruforgalmából került ki. A váci rác kereskedők védelmére és szabad kereskedelmére kötött szerződést a püspöki uradalom 1761. január 3-án 11 pontban ismét megújította, de most már csak évi 350 rajnai Ft taksáért, ami a rácok jövedelmének csökkenésére mutat. Az 1769/70. évben Pest megye által készített összeírásban (conscriptio graecorum) a Vácon élő 14 kereskedő tüzetes ismertetését találjuk meg. Kettő közülük csak osztrák útlevéllel rendelkezett, másik kettő egyaránt török és oszt-