Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
hogy minél több szőlő került telepítésre, annál inkább eloszlottak a munkások, s nagyabb napszámbért kérhettek. A váci zsellérek jelentős része bérmunkásként a szőlőkben vállalt munkát, számuk a betelepítésekkel egyre gyarapodott, ami bérharcokra vezetett. Az uradalom 1765. november 24 gazdasági ülésén új adóztatás bevezetését jelentette be. A szőlőket ezentúl nem a termésmennyiség, hanem területük minősége szerint adóztatják. A szőlőket I— III. osztályba sorolták, s a szőlők elhanyagolását megtiltották. Ugyancsak az uradalom, az idegen területen termett borok beszállítását, továbbra is megtiltotta. Az 1785. júuius 1-i királyi rendelettel a püspöki és káptalani uradalmak a királyi kamarára szállottak. A kamara megbízottjai kijöttek és összeírtak mindent, ekkor négy uradalmi szőlőt, összesen 500 kapás területen vettek számba: Öreg Zsebrákon az Althan nevű 200 kapás, a Gronáron 65 kapás, Gombáson 193 kapás és a Bácskán 42 kapás. A kamarai bizottság megállapította, hogy a váciak tilalom ellenére Budán vett borokat is árulnak. II. József király az 1797. évi rendeletében a szabad borárusítást megengedte. Az 1789. évi kataszteri felmérés Vácon a következő szőlőművelés alatt álló területrészeket írta össze. Uradalmi kezelésben 75 kat. holdat, bérletben kezelve 16 kat. holdat, a lakosok művelésében 1774 kat. holdat, s a lakosok által birtokolt, de bérletben kezelve 4032 kat. holdat írtak össze. A váciak szőlőik legjelentősebb részét, több mint kétharmadát bérletbe adva, bérmunkásokkal műveltették meg. Sokszor más helységek vállalkozói is béreltek Vácon szőlőterületet, s váci bérmunkásokat fogadtak fel. Az összes váci szőlőterület 5897 kat. hold volt. 1791. április 31-én a — négy évig tartó — szabad borárusítást eltiltották, ami pedig a váciak jelentős jövedelemforrása volt. A két váci tanács erre vegyes bizottságot menesztett a két földesúrhoz, majd a királyhoz írt felségfolyamodványukban megemlítették, hogy Vácon 60 000 akónál több bor terem. Az adóösszeírásokból ennek csupán a fele számítható ki, de ha az adóeltagadásokat és a külső művelésű szőlőket is beszámítjuk, akkor a 60 000 akó, azaz 120 000 hl bor valóban elképzelhetővé válik. A püspöki város 1791-ben a szabad királyi városi jogállásért kelt kérvényében egy a város birtokában levő szőlőt is megemlít. Talán az 1789. évi összeírásban szereplő 16 kat. holdat bérelte a püspökségtől. A szabad városi borárusítás végett 1793. március 11-én a püspöki város a püspökhöz intézett beadványában említi : : „ ... nagy változás történt 30 év alatt is, ahol azelőtt erdőségek, bokrok, legelők és rétek voltak, ott most szőlők díszlenek..." A szőlőterület kiterjesztésének ezek a sorok pontos tanúi, az erdők, legelők és rétek rovására telepítettek szőlőt. A városban ekkorra már a sok szőlő miatt a bor ára alacsony lett, viszont a jól megművelt szőlők ára felemelkedett. A váciak szűnni nem akaró kérvényezéseire, a Budán székelő Kir. Helytartótanács az 1795. évi rendeletében Vácon a külső területen termett saját boraikat a városba behozni csak úgy engedte meg, ha igazolják saját termésként, s az uradalom embere megakólja, bepecsétli és lajstromba írja. Vácon a szőlőművelő napszámosok 1821-ben a Nagyboldogasszonyról elnevezett szőlőműves társaságba, vagy Kapás Céhbe tömörültek. A céhszabályzatot a püspök 1825-ben erősítette meg. Á II. pontja szerint a céhbe: „... tsak olyan jó erköltsü és példás életű Szőlő míves: Emberek vetődhessenek be, akik minden féle Szőllő Munkához jól értenek, a munkát mindenkoron jól és hűségesen megtette a Fölsőségnél a Napszámok eránt közben jött Limitátiója ellen nem zúgolódott, az ellen sem 134
