Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
jobbágy közül 1765-ben Kisvácon csupán a fele rendelkezett egész- és féltelekkel, ami 20—30 magyar holdat kitevő jómódú gazdaságot jelentett. Ez az 1765. évi birtokmegoszlás az 1770. évi kisváci urbárium szövege szerint rohamosan tovább aprózódott: 10 egésztelkes, 14 féltelkes, 25 negyedtelkes, 31 nyolcadtelkes és 14 föld nélküli házas zsellér került összeírásra, öt év alatt a kisváci birtokmegoszlás tehát teljesen átalakult: az egésztelkesek egyharmada elszegényedett, a fél- és negyedtelkesek fele megszűnt, de ugyanakkor a nyolcadtelkesek száma megemelkedett. Ez a biztos elszegényedést jelentette. Püspökvác 1772. évi urbáriumában a fent ismertetett módon minden lakost zsellérnek írtak öszsze. Azonban közülük 662 házas zsellérre 284 hazátlan zsellér — talán éppen gazdasági cseléd — esett. Az urbárium szövege a földmívelés rendjéről a következőket állapítja meg: „ ... ezen püspöki városban a szántó földeket állandó telek formájában a lakosok nem bírják, azt vegyesen és évenként a tehetősebb igásállattal bírók között az uradalmi földmérő Fidler Tamás a szántóföldek vegyes állapotában szétméri, mintegy 50 egész telek nagyságban..." Ugyanabban az évben Káptalanvác urbáriuma ott 155 házas zsellért s 22 hazátlan zsellért említ meg. A káptalani rész lakói mindössze kilenc egésztelek állományával rendelkeztek: „... vegyes állapotban (in statu confuso), s a püspöki város módjára bírják...", ahogyan ezt lejegyezték. Egy 1768. évi püspökváci feljegyzés panaszolta: „.. . puszta házhelyek nincsenek, sőt inkább naponként városunk újabb utcákkal szaporodik. A határ kicsisége miatt nem tudnak minden gazdának szántót adni, mesterek egyáltalában nem kapnak, csak marhás gazdák, akik forspontozmak is ..." II. József király korában, 1789-ben készült kataszteri földmérés szerint Vácon a szántóföldből a püspöki uradalom 11 kataszteri holdat közvetlenül műveltetett, amíg 165 kat. holdat alkalmazottai járandóságaként. A lakosság pedig 2826 kat. hold szántóval bírt, ami a városban összesen 3002 kat. hold szántót jelentett. A püspöki uradalom a város határterületének rovására még 1791 áprilisában is, a korábbi szokáshoz hasonlóan, új házhelyeket mért ki. Az uradalom szokása eddig is az volt, hogy a letelepülést csak olyanoknak engedte meg, akik házat venni vagy építeni képesek voltak. A váci szarvasmarhával rendelkező gazdák földhöz juttatása ekkor már nagy nehézségekbe ütközött, mivel sokan földdel rendelkeztek, de marhával nem. Ezekre a visszaélésekre vonatkozik az uradalom 1821. május 15-én kelt egyik utasítása, amely elrendeli: senki a nyert földjét másnak pénzért ki ne adja, a szántók felosztása és birtoklása körüli nézeteltérések miatt az uradalom már 1815-ben elrendelte, hogy ezentúl a földeket (ti. az egésztelkeket) nem a városi tanács, hanem az uradalom osztja szét. Ekkor 1818 körül 90 egésztelek (sessio integrae) úrbéres szántóterületre oszlott fel a váci külső határ, a városi majorságon kívül. 18 A püspökváros saját gazdálkodásra 1766-ban majorságot létesített a kosdi és rádi utak mellett. Az uradalmi komlós a város új komlóskertjébe 9 ezer komlógyökeret ültetett el. Az 1791. szeptember 5-én a szabad királyi városi jogállás elnyeréséért kelt folyamodvány említi, hogy a káptalanváros is egy másik városi majorral és komlóskerttel, valamint még városi szőlővel is rendelkezett. Ezeket a Eét város saját hasznára haszonbérletben műveltette meg. Püspökvác 1808 körül a Hétkápolna közelében egy új városi majort létesített. Az úrbéres jobbágytelkek száma 1828 és 1848 között Vác püspöki részén 74У2-Г01 84-re emelkedett. Kilenc és fél új jobbágytelek keletkezett. Ezekben a jobbágygazdaságokban a XIX. század első felében hozzávetőleg az 1200 D-öles 131
