Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

holdankénti hozamát búzában 12, rozsban 14, árpában 17 és zabban 18 pozsonyi mérőre (a. m. 106,6 kg) tehetjük. A termés egyötöd részét egyházi tized és földesúri kilenced lerovására kellett beszolgáltatni. Vetőmagnak átlagosan további két pozsonyi mérőt kénytelen egy gazdaság egy holdra meghagyni. A többi kerülhetett fogyasztásra, illetve értékesítésre. Ha a váci családokra eső összes gabonatermés (búza, árpa, zab) három időmetszetben megoszlását összehasonlítjuk, azonnal kitűnik: a váciak a saját fogyasztásukra sem tudtak soha elég gabonát termelni. 2. táblázat: A váci családokra eső összes gabonatermés megoszlása r* ,-j , о ..,. - Egy család összes ^ Csaladok Becsült eves gaSorcatenmés része szama családi szutoeglet *ggg árpa> ^) 1699 180 13 mázsa 3,27 mázsa 1743 902 13 mázsa 3,41 mázsa 1827 2080 13 mázsa 0,77 mázsa A kenyérgabona megszerzésére a váciaknak — különösen az iparoscsaládoknak — részes aratóként az Alföldre kellett lejárniuk, erre adatokat 1728-tól egészen 1811-ig isimerünk.

19 2.3. A SZŐLŐMŰVELÉS ÉS A BORMÉRÉS A váci szőlőhegyek a török hódoltság alatt valószínűleg részben elvadultak, mert az 1620^as évektől lecsökkent számú magyar lakosság nem eléggé tudta megművelni. A szőlőterület azonban nem pusztult el teljesen. Az összeírásokba felvett bortermés mennyiségéből 1696-ban 80, 16994эеп pedig 168 magyar hold szőlőterület becsülhető. 1715-ben a nagyváci és kisváci szőlőhegyekben közel 260 magyar holdról szüreteltek. A szőlők területe ezután folyamatosan növekedett: 1720^ban 870 m. hold, 1743-ban már 2500 m. hold, míg 1827-re a 6000 m. holdat is felülmúlta. A szőlőművelés a XVIII. század elejétől jelentős termelési ágazattá vált. A szőlőművelés növekedését 1714-től kísérhetjük nyomon. A püspökség a szőlőtelepítőknek kedvezményeket adott. Az új telepítésű szőlők után 6 évig nem kellett földesúri és egyházi terményadót fizetni. A pusztaspinyéri szőlőhegyet heten két éve, huszonötén pedig csak egy éve művelték, ill. telepítették, amikor őket 1714. június 25-én Kollonits Zsigmond püspöki földesúr 5 évre a kilenced és tized megfizetésétől felmentette. Ugyancsak 1714. június 25-én 23 szőlőművelőt, akik a puszta-alsógombási hegyen szőlőművelésbe kezdtek, a püspök 6 évre a kilenced és tized megfizetésétől felmentette. Nagyvác 1720. évi országos összeírásában a szőlőterület 6%^a a városban lakó nemesek és armalisták — többnyire uradalmi tisztek — tulajdonában szerepelt. A többi szőlő, az uradalom kb. 5%-a kivételével, mind a váciak (89%) birtokában volt. A szőlősterület birtoklásában kialakult arány a továbbiakban sem változott meg. A váci szőlőterület 1715—1720 között az összeírt termésmennyiségek alapján megháromszorozódott. A későbbi években 1720—1743 között a szőlőterület három és feles növekedésével szemben viszont 1743—1760 132