Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
jük kevés s lakosaik tizedrésze sem él meg belőle. A királyi rendeletre végrehajtott úrbéri rendezés, tehát a két mezőváros lakóit házas és házzal nem rendelkező zsellérként írta össze, mivel főleg szőlőműveléssel, kereskedéssel és kétkezi munkával foglalkoztak. A két város lakói az uradalmaknak cenzust fizetnek és ha az uradalmaknak valami fuvarra vagy gyalogmunkára van szüksége, ezért készpénzben fizették. Püspökvác a szekeres és kézi robot megváltására ebben az időben 3710 Ft-t fizetett, de ezenkívül hosszú fuvarozást is nyújtott. A pálinkafőző üstökért évi 20 Ft megfizetésére kötelezték magukat. A városiak borát Szent Mihálytól (szeptember 29.) Szent Györgyig (április 24.) a városház alatt és a Fehér Hajó nevű két kocsmában mérték ki. A káptalan polgárainak megengedte, hogy házaikban is bort mérhettek ki. A polgárok borból, gabonából, bárányokból, kecskékből és méhkasokból természetben kilencedet adtak az uradalmaknak s azt a városba összehordani kötelesek voltak. A püspökváci tanács 1776-ban a megkötött úrbéri szerződés ellen beadványban tiltakozott. A cenzus összege kétezerrel felülhaladta a régi szerződésben megállapított összeget, ezért új szerződés kidolgozását kérték. Hivatkoztok arra, hogy a város adóssága naponként szaporodik, mert a 'bor ára annyira lecsökkent, hogy a lakosok nem tudnak miből adót fizetni. A püspöki uradalom úriszék előtt az új úrbéri szerződés pontjait, lecsökkentett cenzus összeggel 1779. június 16-án aláírták. 15 Hátrányosan érintette a város lakosságát, hogy 17834>an a gödöllői Grassalkovich AntaMéle uradalommal 38 éve kötött gödi puszta bérlettől elesett. A város a püspöki uradalomtól a határhasználat új felosztását követelte, mivel az uradalom a váci rétekből — amelyeket a város bérelt — területet vett el, de a haszonbérlet összegéből nem engedett. A püspöki uradalom által kárpótlásul felkínált rétek kevés szénát hoztak, ezért ezt nem fogadták el. Emiatt Püspökvác városa és a püspöki uradalom egymással több évtizedig határhasználati perben állt. 1785. július 1-én a püspöki és káptalani uradalmakat II. József rendelete értelmében a királyi kamara lefoglalta és összeírta. Az összeírás megjegyzi, hogy a népességet az uradalomban a területek arányát tekintve haszonnal gyarapítani nem lehet s a váciak mesterségeket és kereskedést űznek. A kosdi út végénél az uradalmi juhhodály állt, benne 17 000 db páduai juh volt, Vác város területén erdő nem volt. Volt viszont négy majorsági szőlő (Öreg-Zsabrákon az Althan nevű 200 kapás, Gronáron 65 kapás, Gombáson 193 kapás és Bácskában 42 kapás). Volt két uradalmi rét, a Gombkötő-szigeten és a Derecskén. Majorsági szántóföldek váci területen nem léteztek. Uradalmi legelő volt a közeli Gselőtén is. A városon kívül az uradalmi „Istenmakna" közelében a váci püspöki uradalmi kert 8 holdnyi területén zöldséget termesztettek. Az uradalom összes készpénzjövedelme az 1720. évi 30 000 Ft-ról 1785-re 87 728 Ft 4 krajcárra emelkedett. Eközben az uradalom Vác város bérleti fizetéseit az 1720 körüli 3500 Ft-ról 1785-ben 23 505 Ft-ra emelte, így az uradalom összes készpénzjövedelmének az 1720 körüli Уб-ról 1785-re már У4-ге emelkedett a váci befizetések aránya, midőn a lakosság száma a tízszeresére nőtt. Az 1787 J ben kinevezett Splényi Xavér Ferenc püspök csak egyházi ügyekben volt illetékes. A váci kamarai uradalmat ekkor Anchely János irányította, aki a váciak több rétjét elvette és uradalmi kaszálóvá tette és a szabad borárusítást eltiltotta. A két város és Anchely kamarai felügyelő között ettől kezdve nagy és szenvedélyes harc kezdődött el, amely végül is 1803-ban Anchely menesztésével zárult le. 17904>en a püspöki és káptalani uradalmak II. József ki128
