Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
rály egyházi rendeletének visszavonása után újjáalakultak, de a források szerint az idehelyezett kamarai gazdasági tiszteket átvették. Midőn a püspöki szék betöltetlen volt (a vacantia éveiben), a Budán székelő királyi kamara kezelte a püspöki uradalmat, 1795—1807, 1817—1824, valamint 1845—1847 között. Nádasdy Páli Ferenc püspök (1824—1845) Püspökvác úrbéreseinek réthasználati perét a telki állománnyal nem rendelkezők terhére kívánta megoldani. Ezeket a lakosokat a szarvasmarhák tartásától eltiltotta. Püspökvác tanácsa és a püspöki uradalom az 1772. évi úrbérrendezés óta egyszerre három perben küzdött egymással, a szabad bormérés, a legelőhasználat és a szabad királyi városi jogállás megszerzéséért. 16 2.2 A SZÁNTÓMŰVELÉS A váci gabonatermelés adatai 1696-tól mérhetők ismét. A vetésterületek kiterjedését és az évi terméshozam adatait az országos, megyei és uradalmi öszszeírások különféle mértékegységei (pozsonyi mérő, pozsonyi köböl, nógrádi kila, valamint a jugerum) alapján számíthatjuk ki. (L. a 130. old. 1. táblázatot.) Vácon a kétnyomásos művelési rendszer uralkodott. Az egyik határrész (campus) ugarnak maradt, a másik három szántást kapott: a legkönnyebb homokon is hatökrös ekével. Kizárólag gabonát — főleg búzát, árpát, zabot és kétszerest (búza és rozs) — termeltek; ősziből legalább kétezer annyit, mint a tavasziból. Vácon egyes években szinte kizárólag őszi vetést végeztek. A termés 2—3-szoros hozamot hozott, az aratás és cséplés kézi erővel folyt le. 17 Az 1696. évi első kiszámítható 964 magyar hold vetésterület 1699-re 2238 magyar holdra növekedett. Az utána bekövetkezett 1709. évi pusztulást még 1715-ben sem heverte ki a város, mert a vetésterület nagysága továbbra is az 1699. évi alatt maradt. Vác csak az 1724. évi összírás adatai alapján ért el a gabonatermesztésben mérhető növekedést, ekkor vetésterülete meghaladta már a 7000 magyar holdat is. A gabonatermesztés kétségtelen növekedését mutatja az 1743. évi felmérés, amikor a három városrész összes vetésterülete 11 000 magyar holdat tett ki. A gabonatermesztés csekély mértékű eddigi növekedése az 1760-as években torpant meg. Az intenzív gabonatermelés vetésterület-igényének a város különleges földrajzi helyzete nem kedvezett. Migazzi Kristóf püspök — a korabeli merkantilista elvektől vezetve — nem csupán az úrbéri terhek növelésével; hanem a népesség szaporításával, a kereskedelem és ipar támogatásával is akarta adójövedelmét fokozni. Ez a törekvés Pest megyében általános volt, a szomszédos gödöllői Grassalkovich-uradalom irányításával is megegyezett. Az ebből fakadó intézkedése'k, a püspöki földesúr házhely-, kert- és szőlőparcellázásai, valamint a püspöki uradalom juhászatának legelői a vetésterület növekedését — s ezzel a mezőgazdaság helyi fejlődését — megakadályozta. A püspöki uradalom prefektusa, Beniczky László, ezen elvek alapján 1763. június 11-én telepítőlevelet adott ki: „... építendő új házak alá tágas telkeket és ezekkel közvetlenül érintkező kerteket fog kihasíttatni... a szántóföldeket egész sessióra oly mennyiségben méreti ki, mennyit egy ekével kellően mívelhet a települő.. .". Valójában azonban ekkor már egésztelek alig jutott valakinek. Erre a Kisvácon 1765-4ben kihasított 86 egésztelek elosztása a legjobb példa: egésztelek 15 főre, féltelek 29 főre, negyedtelek 50 főre, nyolcadtelek 1 főre jutott, valamint föld nélküli házas zsellér 16 maradt. (1770 körül itt Kisvácon egy egészítelek 26 hold szántóföldet és 12 kaszás rétet tett ki.) A 112 úrbéres 129
