Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

tői több évig elhúzódó sztrájkmozgalmát, amely Vácon az első ösztönös munkásmegmozdulás volt. A szőlőkapások bérmozgalmainak letörésére szintén az 1820-as években az uradalom kezdeményezésére jött létre a váci kapáscéh, de működése kudarcba fulladt, s 1831-ben véglegesen fel kellett oszlatni. A társadalmi mozgalmak megakadályozására az uradalom újabb korlátozásokat hozott. 1815-ben az uradalom a mezővárosi (tanácstól elvette a szántóföldek kiosztási jogát, az állattartást szabályozta. Az 1840:9. te. helyi végrehajtását megsértette: a mezőrendőri bíráskodást lehetetlenné tette stb. Ezek a korlátozások a helyi polgárság és közvetve minden lakos jövedelmének leszorításával az uradalomtól való függőség fenntartását biztosították. Ujabb megpróbáltatást jelentett Vácon is az 1831-ben kitört országos kolerajárvány. A járványzárlat alatt Vácon Pest megye törvényszéke a kolerajárvány hatására kitört zendülés résztvevőit elítélte. A váciak közül is többen — mint máshol is — a járvány szándékos előidézésével az uradalmat vádolták meg. Uradalmi raktárakat és tiszteket támadtak meg és gyújtogattak. A fent megismert társadalmi harcokat a természeti csapások tovább élesítették, 1838. március 13-án, bíró választás napján, a dunai jeges árvíz Vác vízparti részét egészen elöntötte. Egy év múlva, 1839-ben a szélvész, jégeső és vihar olyan tetemes károkat okozott, hogy megyei segélyezés vált szükségessé.

7 Vác társadalmának aránylag egyenetlen fejlődését gyors felfutások és hirtelen megtorpanások jellemezték. A mezőváros mégis jelentős szerepét leginkább az ősi alapokra visszanyúló püspöki székhely szerepének és földrajzi helyzetének köszönhette. Mint püspöki székhely (az Alföld felére kiterjedő egyházmegye központja) országos hírű oktatási és művelődési intézményeknek adott otthont, amelyeket a püspöki uradalom tartott fenn. Kézműipari és kereskedelmi szerepköre már jóval korlátozottabb volt, Vác gazdasági helyét országosan a közepes piackörzetet ellátó mezővárosok között jelölhetjük ki. Vevőkörének jelentős részét a XIX. század elején a pesti és budai piacok hódították el, s így olyan nagy piackörzetet tudtak létrehozni, amelybe már a váci közepes piackörzet is szervesen beletartozott, annak részévé vált. A főpapság befolyásának hódoló mezővárosban az 1847/48. évi pozsonyi országgyűlésre történő követválasztások során Podmaniczky Frigyes ellenzéki — Kossuth Lajost követté választására irányuló — kortesútja mégis teljes sikerrel zárult le. Vác, az ellenzéki Kossuth Lajost választotta meg, ez arra a Vácon meglevő ellenzéki hangulatra mutat, ami ekkor már szükségszerűen a forradalom felé mutatott előre.

8 2. MEZŐGAZDASÁGI ÁGAZATOK 2.1. A PÜSPÖKI, KÁPTALANI ÉS KINCSTÁRI URADALMAK Vác visszatért földesura, Balogh Miklós püspök 16864mn egyházi és földesúri jövedelmeit jóformán csak székhelyén és annak környékén tudta számba venni. Az adóztatást a korábbi gyakorlat szerint folytatta, de ezt az új telepeseknek a szokásos 3—6 éves adóengedmények még átmenetileg kedvezőbbé tették. Közvetlenül a felszabadulás után Vác királyi hatóságait a Budán székelő főhadbiztos és a Királyi Kamarai Adminisztráció felügyelője képviselték. A ko124