Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

rosi iratkiadás taxája, a kövezet- és kikötőtaxa, a téglaégetés taxája, a büntetéspénzek, a katonai szálláspénz (salganum) és a. saját anajorgazdaság. Ezek közül csaik a mezőváros majorja, a robotmegváltás, a legelők és rétek használata, valamint a faizás (erdei tüzelőgyűjtés) tartozik a mezőgazdaság körébe. A többi főleg ipari és kereskedelmi jellegű. A két város — Püspökvác és Káptalanvác — kiadását először is a mezővárosokra kivetett állami adók, valamint a földesúri megváltás és szolgáltatások jelentették. Ezekhez a kiadásokhoz még a város tisztviselőinek fizetései, a városi építkezések, a városi küldöttségek, az évenkénti megyei ajándékok stb. költségek járultak hozzá. Az állami adózás adóegysége a nádori porta, amelynek fogalma változó volt. Portánként vetették ki a királyi census adót, a katonaság beszállásolása, az újoncozás, a természetbeni katonaporció adagok (gabona és széna) juttatását, a katonai fuvarozást, továbbá az országgyűlési taxa fizetését. Az 1772-ben kötött úrbéri szerződés szerint, ha országgyűlést tartanak, mérsékelt költséggel hozzájárulni tartoznak.

5 A XVIII. század közepén a hatalmas egyházmegye gazdaságilag megerősödött, a püspöki uradalom bevétele 1720—1784 között háromszorosára növekedett. Vác évenkénti úrbérének összege a fenti időszakban megkétszereződött. Ez a jelentős növekedés a lakosság megtízszereződéséből és a vonatkozó jövedelmek emelkedéséből származott. Az uradalom merkantilista gazdaságpolitikát folytatott. Ennek fejleménye az uradalmi állattenyésztés nagybani eladásra történő fejlesztése során a legelők elvétele volt. Nagyvác 1742. évi kettéosztása: Püspökvácra és Káptalanvácra, az 1766. évi új uradalmi adórendelet és a szőlőterületek osztályozása, valamint az 1770—1779 között elhúzódó úrbérrendezés olyan uradalmi intézkedések voltak, amelyek a helyi társadalmi keretek konzerválását szolgálták. A püspöki uradaloim gazdaságirányítása szellemében az 1780-as évekre kialakult társadalmi szerkezet megrekedt. Minden további fejlődést a továbbiakban megakadályozott. 1784-ben a mezővárosi adókivetés ellen a helyi nemesek és mások folyamodványt nyújtottak be, a mozgalom vezetője Kép János volt. Az uradalom érdekei a mezőváros érdekeivel ekkor már minden ponton összeütköztek.

6 1.3. VÁC A REFORMKORBAN (1791—1847) A francia háborúk kitörése nyomán 1793 decemberétől folyamatosan francia hadifoglyok utaztak át Vácon, a Dunán lefelé Bácskába tartó hajózásuk során. Ekkor több alkalommal a váci házaknál hadifoglyokat szállásoltak el. Ezeket a francia hadifoglyokat Pestről fiatal értelmiségiek csoportosan keresték fel, s velük a francia forradalom eszméiről beszélgettek. A francia hadifoglyok és a pesti értelmiségiek találkozóihoz a váciak közül főleg sok iparoslegény csatlakozott, akik a társadalmi egyenlőtlenség elleni harc eszméivel ekkor ismerkedtek meg. Ebben az időben a mezővárosi tanács és Anchely János uradalmi jószágkormányzó éles, személyes harca bontakozott ki, mivel Anchely János 1797ben a szabad bormérést és több legelő használatát eltiltotta, s minden más módon a váciak korlátozására tört. A mezőváros egész társadalma tizenhat éves mozgalmának eredménye, hogy a jószágkormányzót 1803-ban leváltották. A váci társadalmi mozgalmak között említhetjük meg a molnárlegények 1820-as évek-