Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

urának teljhatalmú megbízottja, Berkes András nagyprépost a kuruc államhatalmat elismerte^ de az egyházi érdekekre hivatkozva igyekezett minden politikai állásfoglalást elkerülni. Az elkerülhetetlen harcok során 1704 áprilisában az esztergomi császári őrség Vácra ütött; sok ház leégett, többen meghaltak. 1707 májusában Vácot a kuruc kiürítése után a császári csapatok hirtelen megszállták. Ekkor a nagyprépost és a káptalan a lakossággal Egerbe és Gyöngyösre menekült. A változó hadiszerencse folytán 1708 októberében Vác ismét a kurucok kezében volt, azonban alig egy év múlva, 1709 decemberében a császári zsoldban álló szerb fegyveres alakulatok váratlan támadása Vácot romba döntötte. Mindenki elmenekült, aki csak tehette ; s a Naszál, a Gyada és a Katalina erdei megteltek új lakókkal. Vác teljesen leégett, s а török időkből őrzött levéltára is leégett. A legyilkolt és temetetlen hulláktól pestisjárvány tört ki. A tél beálltával a város véglegesen császári katonai igazgatás alá került.

2 1.2. A MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS UTJÁN (1712—1790) A törökök kiűzése után 25 évvel 1711-ben Vác újra teljesen lerombolt és leégett állapotban volt. Az újjáépítés munkáját elölről kellett kezdeni. A református magyar őslakosság, feltételezhető kuruc szellemével a püspök-földesúr haragját vonta magára. Ennek következménye is lett, hogy 1712-ben Vácon a református vallásgyakorlást megtiltotta. Ekkor jött létre korábbi előzményekre visszanyúló településen Kisvác község, majd 1769-ban egyesül Nagyváccal.

3 Hosszas tárgyalások után Kollonits Zsigmond püspök-földesúr által felkínált szabad 'királyi városi jogálláshoz szükséges örökváltságdíj összegét a váciak nem tudták kifizetni. Ekkor Vác püspöki székváros bírója és egész községe 1714. júl. 15-én, megegyezve püspök-földesurával háromévenkénti úrbéres szerződéssel bérelte a haszonvételi jogokat. Mezővárosi jogállását pedig a püspök-földesurak szabályrendeletekkel írták elő. Ezzel Vác püspöki mezővárosi keretei kialakultak, amelyek a gyarapodás rendezett viszonyait biztosították. A fejlődő mezőváros 1731-ben tűzvész áldozata lett. A püspök-^földesúr az újjáépítést székvárosa átépítésére használta fel. Vác török utáni történetében ekkor kezdődtek el a város külső látványát meghatározó első nagy püspöki építkezések. 1734-ben a mezővárost körülvevő árkokat behányták, és a kapukat elhordták. Vác ekkor lépett ki középkori területéről és a püspöki uradalom folyamatos házhelyosztásaival egyre inkább nagyobbodni és városiasodni kezdett. Az első püspöki építkezéseket 1762-ben a második nagy városrendezési átalakítás követte, amely 1784-ig tartott. Ezután már többnyire csak lakóházak épültek.

4 Az építkezések alatt a betelepülések állandóan folytak. A betelepülők többsége zsellérként jött, mivel külső telkük nem volt, de foglalkozásuk sokrétű volt. A mezővárosi kommunitás vezetői, a jómódú céhmesterek és kereskedők szintén az uradalomtól függtek. A XVIII. század közepétől a püspöki uradalom jövedelemkorlátozó intézkedései következtében a mezővárosban társadalmi feszültség keletkezett. (Lásd alább a 7. fej. 2. pont.) A város folyamatosan megújított bérleti szerződéseken a földesúri kisebb királyi haszonvételeket (iura regalia minora) állandó bevételi forrásává tette. Ezek a következők voltak: a városi háziadó, a bormérés, a sör- és szeszfőzés, illetve -mérés, a 'húsmérés, halmérés és halászat, az őrletés, vám- és révtaxák, piaci és vásári taxák, a só iránt való vám, a rác kereskedők polgártaxája, a vá122