Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

Az alig megerősített, leégett várost 1684. november 3-án a közben ismét viszszatért törököknek szabad elvonulásért feladta, de a törökök a kivonulókat felkoncolták. Schulhof Izsák Vác török visszafoglalásáról írta: „ ... felszedték sátraikat és elvonultak. A törökök pedig ahogy ezek távoztak, hoztak gabonát, húst és nagy volt az öröm a városban (ti. Budán!). A törökök, látván azt, hogy sikereik vannak, felbuzdultak és Vác ellen vonultak. Bevették és bosszút álltak úgy, hogy kiirtották a császáriakat..." A bosszú feltehetőleg ezért szállta meg a törököket, mert az 1684. júniusi császári győzelem a váci törököket véglegesen felszámolta, a családok szétszakítása és rabszedés gyakorlatával. 1684 telén Heiszter János tábornak megkísérelte rajtaütéssel Vácot visszaszerezni, de eredménytelenül járt. A felvonuló nagyobb császári seregeket meglátván, 1685 tavaszán Sátán Ibrahim budai pasa Vácon levő csapataival visszavonult. A várost kiürítette, felgyújtatta és falait felrobbantatta. Vác erődítései teljesen lerombolva kerültek véglegesen a bevonuló császári csapatok birtokába.

16 2. A PÜSPÖKI—KÁPTALANI URADALOM ÉS A SZULTÁNI HASZ-BIRTOK GAZDÄLKODÄSA • 2.1. A PÜSPÖK ÉS A KAMARA URADALMÁNAK SZEREPE A XVI. század elején a váci püspök (országos méltóságában) gyakran a királyi udvarban időzött. Az egyházmegye élén — általában az egyházi ügyek gyakorlásában — a püspök általános helynöke (vicarius generalis), a püspöki tanács (consistorium), az ügyészség (fiscalium), az iroda (cancellaria) és a belső személyzet (officia aulae) élén kormányzott. A püspököt földesúri tevékenységében — gazdasági ügyei gyakorlásában — a jószágkormányzó (bonorum administrator) képviselte, ö állt a püspöki uradalom élén is. A váci püspök egyházi és földesúri jövedelmeinek kezelésében az uradalmi tisztek s azok alkalmazottai, leginkább a püspök közvetlen familiárisai, az egyházi nemesek közül kerültek ki. A váci püspöki uradalom kisebbrendű alkalmazottait — a belső cselédséget, a majorságok, a vámok, a révek kezelőit és végső fokon a váci jobbágyközösség mezővárosi biráit — egy egységes uradalmi szervezetté : valamennyiüknek a püspök tisztjeihez fűződő függése fogta össze. A váci püspökség egyházi hatalma ebben az időben öt megyére (Pest, Nógrád, Szolnok, Békés és Zaránd) terjedt ki. Ez a váci egyházmegye 340 helységéből csupán egyházi tized címén szedett főleg természetbeli (gabona, bor, méhkas és bárány) adót, de a püspökség ezen a területen belül földesura csak 45 helységnek (közöttük Vác nagyobb részének) volt. A püspöki uradalom az Alföldön aránylag egy tömbben helyezkedett el, külön birtoktestet csupán a 19 Tolna megyei szőlőművelő falu alkotott. Vác így Mohács korában az ország egyik jelentős egyházmegyéjének és uradalmi központjának székhelye volt. A váci püspökvárban a püspöki uradalom számos tisztségviselője, családja és a püspök katonai kísérete: az egyházi nemesek (praedialistae) éltek. A fellelhető egykori források alapján Vác külön önkormányzattal rendelkező német városrésze volt a püspökség maradéktalan birtoka, amíg már a XVI. század elején a magyar városrészt a váci püspökség és a váci káptalan megosztva birtokolták. 85