Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

A mohácsi csata utáni időkből a püspöki uradalom működésére adat alig maradt fenn. 1530 után a váci püspökség üresedésben volt, feltehetőleg a püspöki általános helynök végezte az irányítást; akinek a személye — a többi uradalmi tiszttel együtt — a két király helyi hatalmi állása szerint változhatott. Annyi bizonyos, hogy amikor Vácot 1540 októberében Fels Lénárdnak Szapolyai János király híve feladta, 1540. november 4-én Budán kelt oklevélben Izabella özvegy királyné Pesthy Ferencnek „a váci püspökség gondozójának" (mint hozzá és fiához hűtlennek) összes javait elkobozza: minthogy a váci várat átadta a németeknek, és azokat kincstárnokának (György barátnak, a váradi püspöknek) adományozta. Közvetlenül a város török kézre kerülése előtt, tehát a váci uradalmat királyi kinevezésű kormányzók irányították. A püspöki kormányzók vagy embereik, a váci vár kapitányai is lehettek, de a város felett a földesúri hatalmat mindenképpen ők gyakorolták. Ez a helyzet 1541-ben (Buda török megszállásának hírére) a püspökségnek a nógrádi várba történt menekülésével gyökeresen megváltozott.

17 Ezután a váci püspöki uradalom egész területe (Váccal együtt) török uralom alá került. 1553 körül Péterváradi Balázs váci püspök, aki Pozsonyban a magyar kamara tanácsosaként kapott fizetésből élt, a teljesen feloszlott váci káptalan birtokait távollétében egyesítette püspöksége uradalmával, és valamilyen adóztatást a török uralom alatti birtokain (Vácon is) megkezdett. Ezt onnan is sejthetjük, hogy utóda — az igen erélyes Üjlaky János váci püspök — 1560 januárjában Ferdinánd királynak felpanaszolja, hogy Blagay Kristóf az ő püspöki tizedeit már négy éve magának szedi. Tehát a püspöki adóztatás a hódolt területen már az 1550-es években újra megindult. A váci püspöki uradalom szervezetének felbomlása után ez az adóztatás is megváltozott. A török hódoltság területéről elmenekült egyházak jövedelmeinek hadi célokra való lefoglalása: a rendkívüli viszonyok folytán gyakorlattá vált. Különösképpen a természetben szedett egyházi tizedek lefoglalása a magyar végvárak ellátására vált általános gyakorlattá. Űjlaky János váci püspök 1564. szeptember 17^én Pozsonyban kelt levelében írta: „ .. .tanúsítjuk és elismerjük jelen levélünk által, hogy mi a Nógrád, Pest és Solt megyékben a váci püspökségünk tized elszámolását ez évtől Mágochi Gáspár által az egri várhoz foglaltatjuk, az egri tizedek becsértékének összeszámlálásában... 1500 magyar forintot előszámlálni...". Ezen levélből nyilvánvalóvá válik, hogy a püspökség a tizedet (három megyéből 1500 forintot) a magyar kaimarán keresztül az egri várnak adta át. A fenti három megyére kiterjedő egyházi tizedkerületbe tartozott Vác városa is. A török Vác magyar lakói 1560 körül egyházi tized megváltása címén 500 magyar forintot fizettek évi egy összegben az egri várnak, amely a későbbi adatokból is kiderül. Vác város lakói tehát a három megyére kiterjedő tizedkerület adóösszegének mintegy egyharmadát fizették ki. Mosóczi Zakariás váci püspök 1578-ban a ludányi bencés apátságnak és a pilisi cisztercita apátságnak a hódoltság területén fekvő birtokait is megszerezte. A Pozsonyban élő püspöki földesúr, mivel új birtokairól nem rendelkezett megfelelő áttekintéssel, azok jövedelmeiről összeírást, urbáriumot készíttetett. A váci püspökség 2578. évi urbáriuma 31 lakott helységet, közöttük Vác városát és Naszály falut, szolgáltatásaik részletes felsorolásával tartalmazza. Ezt az urbáriumot 1584-ig évenként kiegészítették. Közel tízévi szünet után — mely időből nem rendelkezünk adatokkal — Melith István csábrági várkapitány 1592. január 30-án Kassán kelt leveléből megtudjuk, hogy az üresedésben levő váci püspökség javait akkor Horváth Gáspár („administrator proventuum bonorum Episco-