Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

leszedik és elégetik. Nem szabad kötözött lábbal, kézzel, és ajakkötéssel eltemetni, mert ha búcsút jár a túlvilágon, nem bír menni, kötött ajakkal nem tud énekelni. Ezt is a nagyszülőktől hallottam kislány koromban. Ha beáll a halál, öltöztetni kell gyorsan, míg hajlik a test. Ha a hozzátartozók merték, akkor ők, ha nem, akkor hívtak öltöztetőt. Régen volt a faluban öltöztető asszony. Ezt az végezte, aki rá volt szorulva az ilyen keresetre. Ez is foglalkozás volt. Bátor női személy vállalta, aki semmitől nem tartott. Lemosdatták a halottat és az előre A halálruha elkészített ruhába felöltöztették. Ha hirtelen állt be a halál és nem volt elkészített halálruha, akkor a legszebb és legkedvesebb ruháját adták rá. Azt a ruhát mindenki, különösen az idősek maguk készítették el még életükben. Az alsó fehérnemű csomagba volt kötve, és a ládába, vagy szekrénybe félre volt téve. Régen az idős asszonyok is fehér kendőt és fehér kötényt köttettek magukra. Emlékszem rá, hogy a Szabó mamám, amikor meghalt és öltöztetni akarták őt, édesanyámmal ott voltam, mint kislány. Édesanyám sógornője, az én ángyikám, Szabó Istvánné szül. Zatykó Anna, a manna menye hozta ki a mama halálruha csomagját, benne volt a fehér vállkendő és a sima fehér kötény. Ennek 57 éve már. Megkérdezte ángyika édesanyámat : „Mit szólsz hozzá örzse, ráadjuk erre az idős asszonyra ezt a ruhát? Minket fognak megszólni érte." Ezt ő még fiatal korában bekötötte, hogy halálára ráadjuk. „Én nem adom rá, itt van vidd el, tegyél vele amit akarsz" — mondta ángyi édesanyámnak. így felöltöztették szép fekete ruhába a mamám, aki 92 évesen halt meg. Az öltözéke: fekete selyem fejkendő, aranycsipkés fej kötő, bársony blúz fekete színű, sötétkék vatmoj szoknya, egy szál, az alsó fehér is egy szál. Fekete selyemszál kötény, fekete harisnya a lábán, lábbeli nélkül. Rózsafüzérrel volt összekötve a keze, imakönyv a mellén és zsebkendő a keze alatt. Skapuláréval ruha is volt a nyakába téve. így volt öltöztetve a mamám. Az emberek öltözete a halálban is megfelelő kellett hogy legyen. Nagyünneplőbe illett öltöztetni. Mivel a vallásunk szerint hisszük a feltámadást, érthető, hogy igazodunk hozzá a földi formasággal is. A régiek úgy képzelték el, hogy haláluk után is abban az öltözetben fognak megjelenni, amibe temetik őket. Ez ma is általános az időseknél. Ezért a korhoz illő, kedvelt, szép nagyünneplő ruhájukat adják rájuk. Halottas lepedő Két éjszaka kellett a halottat régen otthontartani. Az első szobában volt felravatalozva, régies kifejezéssel: kiterítve. Ha este halt meg, az az éjszaka is beszámított. Mikor a kiterítés megtörtént, akkor halottas lepedővel letakarták a halottat. Ez minden háznál volt, mert már a staférungba vinni kellett. Csak ilyen alkalomra használták. Négy méter (2X2 méter) sifongyolcsból készült, középen piros csipkekötéssel összevarrva. A végeire fehér csipkét tettek. Ezt semmi másra nem volt szabad használni. Ravatalozás A felravatalozáshoz két szál deszkát két székre tettek, lepedővel leterítették. Valami szilárdabb fejrészt készítettek, ki miből tudott, ennek nem volt törvénye. A templomból hozták el a gyertyatartókat, két darabot, amelyre a háznál tartott szentelt gyertyát 78