Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

helyezték a halott feje mellé kétoldalt, és egy feszületet, amit szintén a templomból hoztak el. iEzek az eszközök csak erre a célra voltak a templomban tárolva. Ha szólnak a halottnak a harangok a szentelt gyertytát, ami a Szentelt gyertya ravatalozó mellett van, meg kell gyújtani, ez üdvös. Szentelt gyertya lángja emészti a pokol tüzét. Mi a szentelt gyertya? Ennek minden háznál kell lenni! Gyertyaszentelő napján, február 2-án viszik a templomba megszenteltetni, hogy készen legyen a nagy útra. Mindig két gyertyát szentelnek egyszerre. Ha hét éven keresztül szenteltetik, minden évben egyszer, az a legüdvösebb, annak a lángja még beteget is gyógyít. A haldoklók is enyhülést kapnak, ha kezükkel érintik megnyugszanak. Az utolsó ítélet napján semmiféle fény nem lesz. Ügy mesélték a régi öregek. Sokszor hallottam tőlük, legtöbbször Vankó Jánosné édesszülétől: „Tartsatok házatokban szentelt gyertyát, mert se a napot se az órát nem tudjátok. Lesz tudomány, csak fény nem adatik nektek, mindent felölel a sötétség. Csak a hétszer szentelt gyertya fog égni, erre tanítottak engem az én szüleim." — így fejezte be jóslatát. A régi házak gerendásak voltak. A verett földfalakat fehérre meszelték. Az első házban volt a halott kiterítve. Ez volt a főszoba, a tisztaszoba, itt csak a halál beálltakor -tartózkodtak. Az elsőházi bútor két ágy, asztal, lóca, négy karszék, sublót négy fiókkal, esetleg egy kisebb láda volt, több nemigen. — Ennyiből állt a berendezés. A 20-as évek után jött be a magas szekrény. Szólóba vették a férjhez menő lánynak. Ezt akkor sifonkasznyinak hívták. A szoba tisztán tartásához tartozott, hogy meszeléskor a fal tövét mésszel el kellett húzni. Halálesetkor, ha a látogató bement az első házba, mindjárt ezt nézte. Még ha a berendezés szegényesebb volt, az sem volt olyan megszólni való, mintha a gerenda töve, illetve a fal töve nem volt szép egyenesen elhúzva mésszel. Ha meghalt valaki, az asztalt kivitték az első szobából és a he- Elfödik a tükröt lyére terítették ki a halottat. Általában a tükör alá került, mert az is középen volt a falon. De a tükröt elfödték fekete kendővel, hogy a halott ne látsszon benne. Meg a régi emberek valahogy a tükörben is babonát láttak. Emlékszem, hogy édesanyám tiltotta tőlem is, hogy este nézzek a tükörbe. Kérdeztem tőle, hogy miért ne? — de elterelte a kérdést. Ez még gyermekkoromban volt. A kiterített halott mellett két este imádkozott, két éjszaka virrasztott a család. Harmadik nap temettek. Én nem emlékszem a fogadott siratókra, csak az édesanyámtól hallottam róluk. Édesanyám mesélte, hogy — ő a nagymamájától hallotta — he- Virrasztás ten voltak a siratóasszonyok, az ő idejükben. Ezek élelemért sirattak és imádkoztak. Búzát kaptak, egy negyedet minden virrasztásért. Egész éjszaka ők virrasztottak a halott mellett, és imádkoztak. Temetés alatt is ők sirattak. Kikérdezték a halott hozzátartozóit az elhunyt minden tulajdonságáról. Ök ezt jajszóba foglalták, úgy el is siratták. Aki szebben siratott és jobb szókinccsel rendelkezett, az természetes, hogy többet is kapott. Én még nem hallottam siratóaszszonyokat siratni. 79