Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

pedig bevonultak és egész napos vendégként játszottak vagy beszélgettek. Késő esti órákban távoztak el. Ez a zenész játszott az esküvőjén is. Amikor berukkolt, egy napig mulattak. Rozmaringgal díszítették ki a lovakat és kalapjukat. Ilyen reguta volt az én apám és ezt énekelte: 7. Az aszódi sorozófal sárgára van festve. A belseje a belseje regutákkal telve. Benne ülnek azok az urak, Akik engemet besoroznak. Besoroztak három évre, harminchat hónapra. Mikor engem besoroztak virágzott az erdő. Sírt a babám, hullt a könnye, mint a záporesső. Ne sírj, ne ríjj drága violám, visszajövök Én még tehozzád, Ha letöltöm azt a betyár harminchat hónapot. Először is búcsúzok a drága jó anyámtól, Másodsorban búcsúzok a drága violámtól, Isten véled kedves jó apám, Tevéled is kicsi tubicám, Visszajövök nemsokára, visszajövök hozzád. 8. Mikor engem besoroztak virágzott a mező, Sírt az anyám, hullt a könnye mint a záporesső, Sírva, ríva panaszkodott az édesapámnak, Hála Isten, besorozták a csavargót katonának. El kell menni katonának messzire, Itt kell hagyni a babámat, nincs kire, Terád hagyom legkedvessebb pajtásom, Éljed véle világodat, nem bánom. Majd ha letelik a három esztendő, Kedves pajtás add vissza a szeretőm, Élted véle világodat idáig, Én majd élem koporsóm bezártáig. 10. Az aszódi sorozóra süt a nap, Benne ülnek a sorozó tiszturak, Egyik írja hány centiméter vagyok, a Másik írja, hogy a babám elhagyott. Egyik írja gyenge testem állását, a Másik írja babám búcsúzó szavát. 60