Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Szent Boldizsár mirhát viszen, Arról bizonyságot teszen, Hogy Isten emberré lett, Egyedülvalóságot vall, Ügy, mint embert (Krisztus megvált, Aki szűztől született. Arany, tömjén, mirha helyett, Hit, reménység és szeretet, Ez legyen mi szívünkben, Hogy József és Máriával, Született kis Jézuskával, Vigadjunk majd egekben. A köszöntőkkel be is fejeződtek az ünnepek. Kaptak diót, almát, kalácsot, majd tovább járták a falut. Ezen a napon a szenteltvizet mindenki hazavitte, illetve még előtte este a templomból. Ennek egész évben kell a háznál lenni! Mindenki ivott belőle, én is, mindig. A kútba is öntöttek — amelyből ittak. Jó édesanyám is öntött mindig. Megszentelte a szobákat is vele. Idő jóslás is fűződött ehhez a naphoz: Ha a három király „keményen fogta", a vigasz így szólt: Most az ideje!, majd „gyertyaszentelő elbúcsúztatja". De ha kellemes időjárás volt háromkirályok napján, sziszogtak és féltek gyertyaszentelőtől. Olyan hideg időkről meséltek, hogy a borjú is kifagyott a tehénből. Na de szelementes istállóban teleltek a tehenek, nem volt lepadlásolva, nem is csoda. A Vince napját ki ne hagyjam, amely január 22-én van. Ezt a Vincenapot is figyelemmel kísérték, megjegyezték, hogy milyen az időjárás. Régen a szalmatetős házak csodálatos szépek voltak. A mai gyermekek igen megcsodálnának egy régi zsúptetős házat, egy igazi kemény téli napon. Gyönyörű jégcsapok koszorúzták körbe a házfedél szélét. Akkora vastagok, mint kétszer a seprő nyele és mint a seprőnyél, 70—80 centi hosszúak voltak. Gyönyörű színekben megfagyott az a víz, ami a zsúpról leszivárgott. Az új szalma sárga színű, de az idő megemészti az elejét, feketés lesz. Sok-sok moha nő rajta, ami zöldessárga. Igen sok ház tetején volt kőrózsa is. Olyan kaktuszhoz hasonló, vastag levelű, alacsony növény ez. Nincs törzse, csak levele, gyógyszernek használták. Nagyon szeretett a ház tetején élni. Az öreg zsúp, amely már porhad, igen gazdag trágyát tartalmaz, és ebben igen szaporán, dúsan virít a kőrózsa. Sárga virága akár a sári virágé a réten. Ezt úgy használták fel orvosságnak, hogy a vastag levelét megtörték, vagy kettétörték és kicsavarták. Ebből nedvesség csöpögött ki, amelyet fülfájásnál a fülbe csöppentettek. Visszatérek a jégcsapok szépségéhez, hogy ennyi fajta növény és szalma színe összeolvadt és a jégbe befagyott. Szinte sokszor szivárványszínű volt a jégcsap. Titkon meg is kóstoltuk, néha annyira csábított a színe. Vince napján ezek a jégcsapok az esztrén ha csöpögtek a nap melegétől, akkor abban az évben bő szüretet vártak, így is hangzott a bölcs vágyódás hangja: „Vince napján, ha csöpög az 339