Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

észtre, gazda készülj fel, tele lesz a pince. Ha nem csöpög az észtre, üres marad a pince." Pálfordulás Múltak a téli napok. Dolgozni kellett, ha élni akart az ember. Január 25-én Pál-fordulóra felfigyeltek, mert ehhez szintén hagyomány fűződik. Az én szüleim ezt tartották a tél közepének. Pál-napkor sütötték a Pál-bodakot. A család minden tagjának kijelöltek egyet. Tollút szúrtak bele, úgy tették be sütni a sütőbe. Akinek megégett a tollúja az meghalt, abban az évben. A nagy ünnepek egy hónapja elmúltak. Üjból egy szép ünnepre ébredtünk február 2-a reggelén. Az első búcsújáró ünnep a gyertyaszentelő. Mindenki viszi a gyertyáját a templomi szentelésre. Nagy ünnep ez. A medvét várták: ha sütött a nap, annak nem örültek, mert akkor a medve visszament a barlangjába, másik oldalára fordult és tovább aludt. Mert ilyenkor még annyi időt vesz igénybe a tél, amennyit eddig átaludt. Mesélte édesanyám, ha sütött a nap: „Most kijött, Julkám, a medve. Meglátta az árnyékát, megijedt tőle. Vissz? fog rohanni az odvába, mert hosszú tél fog lenni még." De ha rossz volt az idő, kemény hideg, akkor a medve nem ment vissza. Sétált egyet az erdőben, ö is örült annak, hogy következik a jó idő, korán tavasz lesz. Szépen hangzó jóslatokat mondogattak az idősek esetenként gyertyaszentelőről. Az újévi jóslások folytatása ez a nap volt. „Gyertyaszentelő napján, ha a nap borulásból jön elő, sok sarat járnak Benedek előtt." Az sem volt kedvező a fuvarozásra. Ha szeles volt, és hófúvással köszöntött be, az volt a vigasztaló. „Mátyás az ám besegét! A hideggel majd elbán, ha nem talál, majd csinál!" Ez járt szájról szájra. Kőfuvarosok A legöregebbek emlékezete szerint (ahogy visszaszámolom, a nyolcszázas évek elején) az emberek Debrecen felé jártak követ fuvarozni. Az ecskenyi és a Galgagyörfa bányából. Ez egész 1880- és 90-ig tartott. Édesapám 1872-ben született, de ő is járt 15 éves koráig az ökrök előtt a kőfuvarozásnál. Az ökrökkel ők csak a bányából szállították a házuk elé, Györkről. Onnan pedig — ha sok összegyűlt — lovaskocsival tovább Debrecen felé. A fuvarozáshoz is kellett a szerencse. De mennyire! Hetekig elmentek az otthonoktól a régi rossz, kátyús dűlőutakon. Volt amikor jó időben indultak az útnak és hazajövetkor térdig érő hó lett. Mondhatták: Ha három király nem csinált, gyertyaszentelő rápipált. Ezt a nagy hidegre mondták. De ha sütött a nap, az sem jelentett jót: Ha fénylik a gyertyaszentelő, Szűrödet vedd elő. Ha langyos a gyertyaszentelő. Gazda a jászolnál az íziket szedd elő. Ha csikorog a gyertyaszentelő, Gazda, a takarmányod biztos elegendő. 340