Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Messze kelet tartománynak, Királyai mi valánk, Nevünk Menyhért, és a Gáspár, ö pedig a Boldizsár. Isten küldte ő szent fiát, Tudtunkra ő is adta, Adjál te is jó szívedből, Amit tudsz, te jó gazda. Szálljon áldás fiaidra, Jószágodra szerencse, Lelked egykor az egekbe, A kis Jézus vezesse. Háromkirályok éneke: 204. Új csillag jelent az égen, Kit megjövendöltek régen, Szent atyák bő könyvéből, Aki senkit meg nem utál, Hirdetteti e nagy király, Csodálatos jelekkel. Kit szent lelkek óhajtottak, Limbusokban régen vártak, Buzgó kívánságokkal, Ez akit ma köszöntenek, Királyok megtisztelőnek, Drága ajándékokkal. Hogy kisdedhez bejutának, Fejet és térdet hajtanak, Megnyitván ő kínosokét, így imáid ják a Jézuskát, Ajándékukat átadják, Mutatván hűségüket. Űj királynak királyságát, Ég és a föld méltóságát, Szent Gáspár bizonyítja, Aranyait kezébe vészen, Hogy így tiszteletet tegyen, Ezt méltónak állítja. Menyhért, noha szegénységét, Látja, mégis istenségét Vallja ajándékával. Tömjént ad, mely nagy (tisztelet, Egyedül csak Istent illet, Véghetetlen voltáért. 338