Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Őh, azért ne könnyezzünk, és ne szomorkodjunk, Majd, ha eljön az óra, mi is odajutunk. Kérjük az igaz bírót, az áldott Jézuskát, Ne vonja el mitőlünk szent színe látását. 17. AZ ÚJ ESZTENDŐ ELEJÉN Elmúlottak az ünnepek a maguk szépségével, meleg hangulatukkal, amit a rokonság jókívánata keretezett. Megkezdődtek a köznapi téli munkák. Az asszonynép már megfonta karácsony előtt a kendert. Csak azok nem, akiknek nagyon sok kenderük volt, vagy aki egyedül volt, s a sok gyerektől nem bírta befejezni a munkát. Nehéz volt már újév után a guzsalyra ülni. Ha sikerült kimosni a fonalat is; karácsony előtt gombolyítottak, vagy tollat fosztottak, ezzel töltötték a napokat. A férfinép az erdőre járt fát termelni, trágyát hordtak a fagyon, ki a földekre. Az idősebbek kosarakat fontak fűzfából, seprőt, meszelőt. vagy kefét kötöttek. Meg volt mindenkinek a maga dolga. Elérkezik a háromkirályok napja, január 6. Nekem igen kedves nap, mert születésem napja. Előestéjén vízszentelésre mennek a templomba. Sőt még házszentelést is tartottak, ahová papot hívtak meg, tömjén illatos házszentelésre. Ugyanúgy jártak köszönteni, mint karácsonykor. Ez a háromkirályköszöntés is január 6-án történt. Énekeltek az ablakon, mint a karácsonyi kántáláskor. Voltak akik királyokat alakítottak és bementek a reggeli órákban a házakhoz versköszöntéssel: A kis Jézust mi keressük, Messze földről ide jöttünk, Láttuk a szép csillagát, Mondjad gazda az útját. 337