Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Sok hagyomány fűződik Szent Gergely nevéhez. Doktor volt, mert csodákkal gyógyított, tanított, mint tanítómester. Dorottya volt az ő munkatársa, ök együtt voltak Krisztus követői és hirdetői. Prédikáltak halaknak, madaraknak, fáknak és virágoknak. E csodatetteket látva tértek meg az emberek. Dorottya február 6-án van. Ezen a napon szólalnak meg a madarak. A pacsirta télen nem szól, de Dorottya napján, még ha havazik, akkor is szól. Egyéb madár, pl. a kakukk nem is szólal meg csak akkor, amikor árpaharmatvizet szedhet a frissen kikelt zöld árpavetésről. Ezek a névnapok már az év kezdetén vannak, velük kezdődik az év. 16. SZILVESZTER, ÚJÉV A karácsonyi ünnepek elteltek, jött a szilveszter. A szilveszterre nagy volt a készülés, nemcsak a vidámság miatt, hanem ez az év utolsó estéje az új év küszöbén, ki tudja, a jövőt megérik-e? Iparkodott a hálaadásra az egész falu. Odahaza még a karácsonyi széna ott volt az asztallábon, amelyet karácsony böjtjén tettek oda. A karácsonyi morzsa dombocskát alakított az asztal sarkán, felkiáltójelként helyezkedve el a meleg kis házikók asztalán. A lányok öltözete azonos volt a karácsonyi éjféli misére öltött ruházattal. A templomban még mindig a karácsonyi énekeket énekelték és a Tedeumot hálából, akik megérték e napot. Ismerteti a pap azok számát, akik elköltöztek (vagyis meghaltak) közülünk. Hány férfi, hány nő és hány gyermek, vagy fiatal. Hányan kötöttek házasságot ez évben, hány gyermek született (fiú és lány) és így tovább. A befejezés után hazatér minden rendes ember az otthonába. Közös vacsora van: kolbász, sült hús, túrós rétes. Utána a fiatalság elment a szilveszteri bálba. Szilveszteri Hagyományos, hogy szilvesztereste és újév napján „disznóságot" törvények fogyasztottunk, mert a sertés betúr minden szerencsét a házba. Szárnyas állatot nem szabad ekkor levágni, mert ez elszáll, kivisz minden szerencsét. A kakas elviszi Én ezzel kapcsolatban egyszer túlléptem a hagyomány törvényét. a szerencsét Mint fiatal háziasszony, az ötödik házassági évfordulónkra, amit december 30-án tartottunk, levágtam egy nagy kakast. Mivel ketten voltak, a tyúkjaim között, mindig üldözték egymást, ezért egyiknek az életét elvettem. De mi történt, amikor én már minden ételhez való dolgot megkészítve tároltam? Úgy döntöttünk, hogy holnap tartsuk, mert ma csak szürke hétköznap van, holnap pedig szilveszter. Apósom 60 éves volt akkor. Amikor leültünk a vacsorához szilveszter estéjén, ünnepi hangulatban, felveti: „Hogy gondolta' te szilveszterre kakast vágni? El is felejtettem neked mondani, hogy szárnyas állat életét nem szabad év végén és év kezdetén elvenni. Nem lesz szerencsénk az újévben semmi állatnevelésben." Olyan rosszul hatott ez az eset rám, hogy tényleg a legmesszebbmenőkig elkeseredtem. Nagyon szeretem az állatokat, ezért gondozom és etetem őket minden igyekezet334