Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

tel. Hiszen a közmondás is úgy tartja, hogy „a szájától szép az állat". Nagyon sokat kell dolgozni, ha az ember fel akarja nevelni az állatokat és kitartani őket. Tényleg végigkísért a gondolat egész új év alatt, hogy mi lesz velünk, ha nagy kár ér az új évben. Mikor egyéni gazdaként érte az embert elemi csapás, még a következő évben is megsínylette a család. Teljesen a hatása alatt voltam egész esztendőben. Hogy mennyire igaz, nem tudom. Próbáltam magammal elhitetni, hogy babona, falusi hiszékenység. De nem szabadultam tőle, mert a történtek a babonát igazolták. Abban az évben két lovunk elpusztult, a sertések és aprójószágok sorban hullottak el. Apósom mondogatta a maga stílusával: „Látod, bosszút áll a kakas, kikapar! Miért kellett levágni?" A családban keseregtünk, hogy ne lássák a kárörvendő emberek. Nem is vágtam én le többet Szilveszterre szárnyas állatot! Bár máskor is ért anyagi kár, de nem azért, mert kikapart a szerencse. Tényleg nehéz, ha az embernek elhullanak az állatai. Anyagilag nagy a kár. Másodszor sajnálja az ember őket. Amikor újév reggelére ébredtünk, mindenki igyekezett egymást köszönteni, boldog új évet kívánni. Gyerekek jöttek korán, újévi verseket mondani. Egymást megelőzve kiabálták a boldog új évet. Adjon az az Isten, Bort, búzát ez új esztendőbe, Egészséges nagy kocát, Ólba és mezőre. A gazdának erszénye, Mindig legyen tele, Áldás szálljon mindnyájukra, Az új esztendőbe. Édesapám újév reggelén szabadon engedte a lovait az udvarra, hadd fussák körbe a szérűt és az udvart. Hogy egész évben frissek és strapabírók legyenek. Ha nem volt kedvük szaladni, vette az ostorát, megpattogtatta a levegőben. Azonmód fart vetettek, felrúgtak és tarajozva körbe-körbe futták a portát. Egyben az itatást is elvégezte velük. A karácsonyi morzsára tett legszebb egészséges piros almáról Alma a morzsán itatták az állatokat. Volt aki háromkirályokig. Itatás után mindig visszavitték a karácsonyi morzsára. Volt olyan élelmes tehén, amelyik az első itatásnál észrevette és megette. Akkor hoztak egy másikat és vigyáztak rá, meg ne egye addig, míg az ideje el nem jön. Utána úgy is az volt a sorsa, és a cél is az volt. Annyi felé vágták az almát, ahányan voltak. Ez is az egészségükre vonatkozott. Mint gyerek, fájt az almáért a szívem, hogy nem én ettem meg. Bizony, alma nem volt felénk abban az időben. Sok gyerek még nem is látott télen piros almát. A narancshoz lehet viszonyítani esetleg. Vidéken narancs csak farsangon volt. Ezt minden gyerek kapott, egy-két szemet a három nap alatt. Alma pedig csak karácsonykor volt. Az újesztendő napján a templomban énekelt a nép egy régi Üjévi ének szép újévi éneket, addig míg el nem kezdődött a mise. Az első énekes 335