Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Gergely-járás : Szent Gergely doktornak, Hírős tanítónak, Ünnepünk ünnepén, ötét köszöntenénk. Kövessük nyomait, Hallgassuk tanait, Kérjük mindnyájunkra, Az ő áldásait. Virágot rügyeztet, Tavaszi kikelet, Szent Gergely szakála, Hópelyhet ráz rája. Ez a nagy tanúság, Isteni szent jóság, Szavát meghallgatta, Az eget megnyitta. Madarak éneklik, A csoda tetteit, Lelkembe van vésve, Hogy Isten éltesse. Szent Gergely-járásról édesanyám annyit tudott mondani, hogy Gergely rázza az ő nagymamája mesélte, hogy ők jártak. Nagy jelentősége volt a a szakállát Gergely-járásnak. A régi nagyszülők azért értékelték, mert Gergely püspök igen szigorúan vette az írástanulás lehetőségét. Mérföldeket bejárt, hogy tanítsa az írástudatlan népeket. Iskolákat alapított, de csak olyasformán, hogy ahová bebocsájtást kért, ott abban a házban többször is megfordult. Odahívogatta az embereket és tanítá őket írni, olvasni. Hosszú idő múlva, amikor visszatért, akkor kérdezte ki az emberektől, amit megőröztek értelmükben. Csodákat is tett. Betegeket gyógyított, madarakat hódított. Amikor az emberek nem hallgatták meg, fáknak és madaraknak prédikált. Azok énekeltek és csiripeltek körülötte. Ezt csodálták az emberek és ők is megszelídültek. Megrázta a szakállát és hullott a hó. Ezt is csodaként tette. Édesapám szentül vallotta, hogy Gergely napján kell havazni, bármilyen szép idő van. Március 12-én van Gergely, ezt a havazást kincsnek és aranynak tartották. Alig várták, hogy megdörzsöljék az arcaikat vele, hogy szépek, egészségesek legyenek egész évben. Régen még az egész testüket is átdörzsölték a Gergely napján hullott hóval. Ha későn jött meg a tavasz és Gergő napjára nem került az árpa a földbe, el volt keseredve a gazda. Abban az esztendőben volt dús termés árpából, ha a gergői havat elolvasztotta a tavaszi szél és nap. Ha csak harmatmennyiség olvadt az árpaszem csírázó szívére az többet jelentett részükre, mint egy jó eső.