Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

nal összekapja a tejfelt vajnak. Igaz. így nem piacképes a vaj, mert széthull, de kisütni megfelel. Amikor összeállt a vaj a köpülőben, már csillogott a szeme valamennyi gyereknek, akik körülállták, Hideg vízbe rakták ki egy edénybe a vajat, amiből egy jó kilós cipó formájú gömböcskét tacskoltak. Itt is volt kenyér kanyaréivá, ha az anyós nem volt fösvény és nem akarta piacra vinni. Minden az anyósokon függött, hiszen a menyecskék is gyerekek voltak, azok is ettek volna, ha mertek volna ! Bizony sok helyen nem mertek enni az anyóstól, és ott a gyermeknek sem volt jobb sorsa. De ez nem megvetni és megítélni való dolog az anyósokra sem. Ha élni akartak, és a társadalomba beilleszkedni, valahogy meg kellett a gyeplőt fogni. Nagy volt a család, és ha mindenki a maga elképzelése szerint- cselekedett volna, mivé fejlődött volna a rend? A vidéki ember ismeri egymást, sőt figyeli, kinél mi történik. Igaz az a jó közmondás: — „Volna mindenkinek otthon söpörni valója, mégis más házánál söpör." — Az emberek nagyon megítélik egymást. Az ükapjuk hibáit is visszavágják. Szülők bűneiért szenvednek a gyerekek. Kiközösítik egymást, önzőek. Mindenki maga szeretne élni, de csak a haszonnal járó munkáknál. Addig van jóbarát, míg érdeke, vagy haszna van belőle. Utána kígyót, békát kiáltnak egymásnak. Aki legközelebb áll az emberhez, sokszor az a legnagyobb ellensége. így az anyós és a menyecskék is ebben a cipőben jártak régen. Az a rossz emlék, ami megmaradt egy menyecskében, áz mindig növelte a gyűlöletet. Talán az az egy vigasz volt részére, hogy ha majd ő lesz az anyós, ő is fog élni a jogával. 14. KARÁCSONYI ÜNNEPEK Advent alatt még tartott a fonnivalo, de karácsony előtt min- Advent denki igyekezett befejezni a fonást. Ünnepek alatt nem volt szabad a guzsalyon fonálnak lenni. De mezítelen (kender nélkül) sem volt szabad állni néki a sarokban. Aki nem bírta befejezni karácsonyig a fonni való ját. azt meg is szólták. De ha mégis úgy jött ki a lépés, hogy maradt fonnivalo, azt csak odhaza fonogatták meg. Még szomszédolni sem mentek vele. A fonóházhoz pláne nem vitték már. A megmaradt kenderből ilyenkor esetleg cérnát sodrottak vagy nyistnek volót. Kézimunkáztak, zsebkendőt horgoltak, egész farsangig. Advent alatt nem énekeltek világi dalokat, se nem táncoltak. Készültek a karácsonyi kántáláshoz. Gyakorolták a karácsonyi énekeket szombat, vasárnap este. A falu gyermekei betlehemes játékokkal járták a falut. András napján indult el az első csoport. Váckisújfalun akkor tartják a búcsút. Emlékszem, én is voltam egyszer. Lehettem 10—11 éves. Tízen Betlehemmel elindultunk betlehemet járni Újfaluba. Kemény, őszies idő a tél eleje, Újfaluban hiszen a „roráté" misék kezdetén már ölögették a hízók elejét, a búcsúban meg pláne volt hurka. A szülők mesélték, hogy finom hurkát kaptak a betlehemesek, amikor ott jártak. Mi is meggondoltuk a dolgot, nekivágtunk az útnak. 3—4 km-re van hozzánk Újfalu. Vasár297