Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
nap reggel volt, úgy 8 óra tájt indultunk. Előző este megbeszéltük még azt is, hogy ne is reggelizzünk, mert ott kapunk finom ételeket és jobban fog esni, ha ki leszünk éhezve. Nem voltunk mi rászorulva, egyikünk sem. hiszen a falu első gazdájának három gyermeke is közöttünk volt, de érdekes gyermeki kaland volt. Hasonló volt ez a gyermeklakodalmas szervezéshez — az tavasszal húsvét után —, ez pedig karácsony előtt volt. Esténként a tüz körül, fonás alatt ezekről meséltek az idősebbek, mi gyerekek meg el is játszottuk. Az angyal én voltam, mert édesapám nagyon szép betlehemi templomot készített nekem, jászolt is bele. A kis Jézust, Máriával, Józseffel pedig megvette a búcsúban. Pásztorokat faragott fából, bárányokkal. Nagyon szépen berendezte nékem. Csengőt szerelt rá. ami folyton szólt a menet alatt. Felöltöztek a lányok is fiúruhába pásztoroknak, subába, gubába, ki hogy tudott, csak az angyal volt fehér-lányka öltözetben, menyasszonyi koszorúban. Maszka volt a pásztorok arcán, kenderkócból szakállal és bajusszal voltak ellátva. Útközben le-leültünk, mert elfáradtunk azokban a nehéz göncökben. Nagy, rossz lábbeliket szedtünk elő a padlásról, ami igen nehéz volt. Az új csizmát nem engedték felhúzni, mert tönkrement volna azon a sáros, hosszú úton. Dűlőúton mentünk, hogy ne találkozzunk senkivel. Egy kissé röstelkedtünk az ilyen vállalkozás miatt. Oda is értünk délelőtt 11 órára a falu szélére. De jöttek éppen a templomból a galgamácsaiak közül is igen sokan, mert egy plébániánk van és egymás búcsújára elmentek a másik falu templomába is. Ezek elől is elmenekültünk egy búvóhelyre, míg elhaladtak. Az is volt a célunk, hogy ebéd alatt érjünk oda. Ezt nagyon értékelték az újfalusiak. Minden ház befogadta a betlehemeseket. A kereset volt a cél. a fillérek is értek valamit, kevés volt belőle. Mire elértük volna célunkat, igen nagy csalódás ért. A falu szélén ott állt. már Galgamácsáról egy másik betlehemező kamasz fiúcsoport. Ezek felbőszültek ellenünk, hogy rontani fogjuk az ő keresetüket. Visszafordítottak bennünket, nem engedtek be a faluba, összetörték a betlehemünket, sőt még bennünket is ütöttek. Kovács Juli volt a gubó. Az édesapja új kucsmáját hozta el dugva, azt is a mocsárba dobták. Annyira megaláztak és bántalmaztak bennünket, hogy sírva kellett hazajönnünk. Nagy volt az elkeseredés. Délre járt az idő. igen éhesek voltunk. Fekete Annusnak jó nagy zsebe volt a kötény alatt; szép cifra, az édesanyja nagyon szépet varrt néki. Abban sok kenyérmorzsa volt. Az iskolai tízórai hulladéka. Azt megosztva csillapítottuk éhségüket. Halálra voltunk fáradva mire hazaértünk! Nagyon nevezetes nap volt! Hosszú éveken át emlegettük az újfalusi betlehem-járást. Sokszor elmondtuk azoknak a fiúknak, amikor legények lettek, mi meg nagylányok, hogy nem fogjuk megbocsájtani nekik ezt a dolgot, így maradt továbbra a mi részükre csak a falunkban az esti betlehemezés. Betlehemjárás Legalább nyolc gyerek kellett hozzá. Egy volt az angyal, aki elöl vitte a betlehemet, egy gubó a pásztorok véne, hat pásztor gubába, kucsmába, görcsös bottal, amivel a ritmust ütik az éneklés alatt. Az angyal így szól be a lakásba: Bemutathatjuk a betlehemünket? A gazda igent mond. Angyal: bemegy a szobába, a pásztorok künn maradnak addig, míg sor kerül rajok. Énekel: 298
