Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

85. Az ellenfél nem tágított, állta a sarat. Elkezdődött a civódás, tusakodtak addig, míg be nem kerültek. De ezalatt elkészítették az álmenyasszonyt. Egy ügyes férfi vállalkozott rája. Nőnek öltözött, nagy melleket rakott, rongyos szoknyát vett, kikormolta magát, kukorica sustyából készíttetett koszorút. Nagy bájjal, tárt karokkal ment a vőlegény elejbe. Rázta a farát, zsebkendőt lobogtatott, úgy alakított, amilyen humorérzéke volt- Ez függött a vőlegénytől is, hogy hogyan értette a viccet. Kislány voltam, amikor a Szabó Imre bácsi házasodott, azt igen megjegyeztem azért, mert nagyon megsértődött. Sokáig könyörögtették őket a kapunál. Nagy nehezen bejuttak, erre jött a maskuramenyasszony, az fogadta őt. Dühösen megfordult, vissza akart menni menyasszony nélkül. Alig bírták visszafordítani a vendégek. Szaladtak a menyasszonyért, akit elbújtattak, hogy jöjjön elő, mert meglép a vőlegény. Nem kellett keresni, szaladt érte, hogy el ne menjen! Pedig nagyon szórakoztató, ha megértik a viccet, betegre neveti a jó nép magát. Ilyenkor fellázad a vőlegényes násznép és veszekednek ; távolítják el maguktól, sőt a vőlegénytől az álmenyasszonyt, aki a vőlegényhez igyekszik. A szokás szerint elővezetik a menyasszony násznagyát. 225