Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
Mondják neki, hogy csalást követett el, az arany bárányt másnak adta. Ezt a világcsúfját akarják elkendőzni a szegény vő 1 , génnyel? Deresre a csalót! — kiabálnak. Egy páran keresik az igaz) míg végre belefáradnak a cirkuszolásba, elővezetik az arany barcayt. Ezt mindig a vőlegény vőfénye cselekszi. Hí de kifáradtam, Éppen megtaláltam, Násznagy uram fia mit tett, éppen láttam, Gubájába dugta, jól megcsókolta, Én belém meg csak a kutyát uszígatta, Adja ide kértem, én felelek érte, Vegyék el éntőlem, nézzék meg, hogy ép-e? Nagy kurjongatás váltotta át a viccelődést. Jött is a sallangos lovaskocsi, dalos menyecskékkel a menyasszony ágyáért. Üjból kezdődött a harc, olcsón akarták megvásárolni, sőt ingyen ellopni a párnákat. Végül a vőlegény adta a pénzt oda, azzal váltották ki. Amenynyit néki megért, annyit adott érte. Ez is érdekes volt. Az előkészített párnákkal — amit szőttes abroszba kötöttek több csomagba — forgolóztak, egyik feltette a kocsira, a másik levette. Énekekkel, rigmusokkal viccelődtek. A ládát vagy sublótot csak feltették, de a párnákkal megbirkóztak. Kerek kalácsot is vittek a kocsin egyik háztól a másikhoz. Cserélgették. Átadták az örömszülőknek és kértek vissza másikat, ezekkel a szavakkal: — „Kereken jöttünk, kereken akarunk visszamenni." — Meg is értették a mondanivalóját, azonnal cseréltek. Aki a kocsis mellett ült, az cserélte a kalácsot. A többi menyecske pedig hátul állt, egymásba karolva fogták a párnát, hogy a kocsis széjjel ne szórja, mert a lovak igen meg voltak vadulva a nagy zsivajtól, úgy kellett visszatartani őket. 143. Lassan gyerünk kispej, lovam, ne nagyon, Megtalálunk betegedni az úton, Messze van a kisangyalom tanyája, Az gyógyít meg, nem doktor orvossága. Viszik Elvitték az ágyat, viszik a menyasszonyt is utána. Kezdődik a a menyasszonyt búcsúztatás, összeállítja a vőfény az ünneplőket, hogy megkezdhesse a búcsúztatást. Zeng búcsú szavam, hullanak könnyeim, Mert tőletek búcsúzom drága jó szüleim, Kedves édesapám nézzed könnyeimtől elborult az orcám. Mielőtt atyai házadtól kilépek, Fájós szívvel tetőled bocsánatot kérek, Ha megbántottalak életem folyamán, Óh, kérlek felejtsd el drága édesapám. 226
