Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
Részesaratás Sokszor hajnali három órakor indultak aratni, mert nappal nagyon meleg volt. Inkább délben pihentek egy órát, mert az volt a legnehezebb idő a hőségben. Saját részére úgy osztotta be az idejét a gazda, ahogy jónak látta, de iparkodott a szem megmentésére. Nagyon nehéz munka volt az aratás. Hát akkor mit szenvedett az, aki részes arató volt! Részébe vágta le annak, akihez elszegődött aratónak. Részkeresztenként történt a fizetés. Pl. minden 9. kereszt volt az aratóé. Egy keresztben 15 kéve volt. A tizenötödik volt a pap, amit kalászával lefelé tettek, hogy eső esetén ne ázzon be a csomó. A papkévén folyt le a víz. Sok eső esetén úgy kizöldelt a pap, mint ősszel a vetés. Lányok is elmentek férészesnek. Férészes volt, aki szedte a markot. Az a felét kapta, mint az arató. Volt aki gazdákhoz szegődött, volt aki urasághoz. Ebből ruházkodtak, vásárolták a staférungot. Az uraság igen későn fejezte be az aratást. Ott sok gabona volt, jóval többet kerestek a lányok, mint az egyéni gazdánál. Az egyéni gazda, ha Péter-Pál napján elkezdte az aratást, július 10-re már hordott. Aki ügyes család volt, 15-ére el is gépelt. Augusztus elejére csak a rusnyagazda gépelt már. Éppen a minap mesélte egy idős szomszéd néni, hogy mennyit szenvedett ő kislánykorában. A világháborúban elvesztették édesapjukat. Hárman voltak testvérek. 12 éves korában leszerződött a Koronái uradalomhoz férészesnek. Hárman voltak barátnők, akik ilyen fiatalok voltak. Minden délben sírva ették az ebédjüket. Rettenetes meleg volt. Egy idősebb férfi volt az aratója. Éjfél után két órakor már indultak. Voltak távoleső táblák, ahová gyalog kellett kimenni. Az volt a szerencse, hogy jól esett enni. Azt élvezték az egészben, hogy közösen ettek. Volt neki egy jó nagymamája, aki úgy dugiba valakitől ki-kiküldött jobb falatokat. Milyen jólesett ez neki! Nagyon keserves emlékei vannak róla. De bármennyire is ki volt fáradva a nap hevétől és a fárasztó munkától, este amikor jöttek hazafelé, senki nem panaszkodott. Mindenki vidám volt, énekelt ahogy csak bírt : 116. Galgamácsán nincs több legény, csak három, Az is elment aratásba a nyáron, Dőlt a búza, ráhajlik a kaszára, Gyáva legény kinek nincsen babája. Galgamácsán nincs több kislány, csak három, Az is elment aratásba a nyáron, Piros selyem, rojtoskendő a nyakán, Jaj de szépen hajlik a marok után. 117. Megérett a búza kinn a határba, Legényeiket az aratásra várja, Dalra peng a, peng a, peng a, kaszája, De sok kislány hajladozik utána. 196
