Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Aratás Az aratás, cséplés volt az év legnehezebb munkája; boldogságot vagy nyomorúságot hozó hosszú hetek sorozata. 114. Szent Iván, Szent Iván Megsárgítja a búzát, Árpát, zabot pernyeszti, Rozsot kévébe köti. Péter és Pál többet csinál Aratásra kaszát kínál. Búza tövét felszaggatja, Utána mehet asztagfoa. Szent Iván, Szent Iván, Megérik a búza már! Fölszaggatja a tövét, összegyűjtjük a szemét. Söprögesd vermedet, Meszelgesd csűrödet, Igazgassad gazda A járomszögedet! így szövegel a gazda Szent Iván, és Péter és Pál napjaiban. Aratáshoz készíti erejét, kaszát, sallót, gereblyét, kocsiját és háznépét. Ez volt a legmegfeszítőbb az egész évi munkák között. Féltőén dolgozott mindenki, minden erőt összegyűjtve, látástól vakulásig. Ezekkel a szavakkal fejezte ki magát a fáradt ember: Itt van a Péter-Pál, Szorídd ember a gatyád, Felszakadt a búza töve Holnap arathatod rendre. Most látszik, hogy hogy vetted, Kalapod meg-e emelted? Ebbe a munkába be kellett segíteni a ház minden lakójának. Ettől függött az egész évi megélhetés. Idejében le legyen vágva a búza, el ne érjen a gabona, mert akkor elpereg. A legcsekélyebb szél is kiveri. Nem beszélve elemi csapásról: jégesőről, vagy hetes esőről. A keresztek alá folyik a víz, és kicsírázik a földnél a kalász. — Bizony sokat szárítottuk ilyenkor kint a földeken. Szétraktuk a csomókat, külön felállítottuk a kévéket ; kalásszal felfelé, amikor megszáradt ismét keresztbe raktuk, ha újból meg nem ázott. Nehéz volt, kellett a fizikai erő. De az én jó apám úgy tartá, hogy ez az aratás a régihez mérve gyermekjáték. Akkor, amikor nyomtattak az volt még hosszas, háládatlan és duplán munkaigényes. Az 1800-as években mindent rendre vágtak, sőt voltak, akik sarlóval szedték le a gabonát. Az árpát, zabot villával petrencébe rakták. 190