Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Magas aranykorona értékű földek ezek, de nem termettek jól. Tíz km távolságra vannak a falutól, a hegyeken túl. Trágyázni nem lehetett. Csak az állatok és az égi madarak trágyázták. Nagy volt az erdőség mellette, ami a községé volt. Azért volt jó a sertéseknek, mert óriás makkfák álltak ott, ezen éltek az állatok. Még a gyerekek is jártak makkozni. Akiknek nem volt kukoricaföldjük, azon hizlalták a sertésüket télen. Nagy nap volt Szent Mihály, várta mindenki, hogy tavaszon egyet hajtott ki, vajon hányat enged be a kapun? A tehenész kevesebbet produkált, mert a gyerekek legeltették a tehenet. Esetleg a növendékeket hajtották ki. A fejőstehenet nem volt érdemes messzire hajtani, eljárta volna a tejet. Azt csak egyéni legeltetés formájában tartották. Ha jó helyen legeltették, több tejet adott. Szeptember elsején felszabadultak a rétek. Odahajtott a pásztor, oda hajtott ki mindenki. A rétek közel voltak a faluhoz, nem járta el a tejét az állat. A rétek elnevezései : Csincsa rét Puszta kert rét Töviskezi rét Turján rét Hosszú rét Zúgói rét így, ahogy írogatom a neveiket, de sok emlék röpül elém, ami hozzájuk fűz! Mindenki ismerte a maga földecskéjét, és otthon érezte magát, ha elérte. Ezek a réti dolgok, ezek tényleg olyan szigorú pontossággal és olyan ünnepélyes formában történtek. Egypár holdon fekszenek a Galga folyó két partja mellett, lenyúl az Ikladi határig. Ez az összes síkság a határunkban. Július tizedikén kezdődött a szénakaszálás. Ezekben a napokban Szénakaszálás szóltak az üllőn a pengő kaszák, ahogy veregették őket. Aki kaszát tudott fogni, az kora reggel vállára vette a tokmányos tarisznyával. — „Jézus segíts!" — indultak. Egyszerre indult az egész falu. Az anyagiak is számítottak, mert aki később kaszált, annak kevesebb széna jutott. Igaz, hogy aki később kezdett, valamivel gyorsabban végzett, mert nem kellett neki csapásolni. Ez a csapásolás a széle megjelölését jelentette. Itt a réten nem lehetett barázda, hanem hancsikot vágtak gyöpből és az volt a határ, öllel mérték ki a területet. Fertálynak nevezték, vagy fél fertálynak az illetéket. Annak a fertály területnek meg volt ölre a maga terjedelme. Ezek után kijegyezték (elhelyezték) a hancsik gödröket. Egyik ember ráállt a gödörre, a másik egyenesen neki tartva csapásolt a fűbe, maga után húzva a kaszát letaposta a füvet. Ez volt a barázda. Tehát aki előbb kaszált, kikaszálhatta a hancsik közét. Az is igaz, hogy rétből egy fél fertály igen keskeny szatying volt. Ebből, ha kivágták a csapást, nem maradt belőle szinte semmi. A legények szebben öltöztek fel kaszálásra, mint más határi munkába, mert az ebédet délben általában lányok vitték nekik háti kosárban. Azok is csinosan, slingelt kendőben mentek, ami keményre 187