Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

volt vasalva. Szép ráncos szoknyában sorakoztak a Galga partján lefelé. Azért mentek fel a partjára, hogy onnan megismerjék a hozzájuk tartozókat. Nem lehetett tudni mennyire haladtak a kaszálással és melyik felén lehettek a Galgának. Minden rét végén letelepedtek az ebédhez, ha nem volt fa a közelbe, hogy annak az árnyékába ültek volna le. Ilyenkor jobban főztek, általában húsfélét, mert a kaszálás nehéz munka. Volt olyan ember aki azt mondta — bár egy hónapig tartana a kaszálás, mert ilyenkor jól főznek az asszonyok. Ez így is volt. Alig értek haza az ebédvitelről, kezdték az uzsonnái csomagolást (kolbászt, szalonnát) azt is vitték utánuk. Igen kedveskedtek a férfinépnek. Két-három napig tartott a kaszálás. Ide illő nóta: 110. A mácsai gulya járás, Jaj, de nehéz a kaszálás, Könnyebb száz lányt megcsókolni, Mint egy hosszú rendet vágni. Vagyok olyan legény mint te, Vágok olyan rendet minit te, Ha nem hiszed gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem. 111. Széna, széna, széna terem a réten, Lekaszálom, a babáimimal a héten, ö fogja ja sűrű rendet utánam rázni, Nem is fogok tőle soha elválni. Ahol legények kaszáltak, szólt a nóta, fütyültek, énekeltek. Az egymás mellé került legények mindjárt a lányokat figyelték. Érdekes szokás volt, ha lányok jöttek arra, ahol két legény vagy több állt, mindjárt köhögtek. Ez volt a jelszó. De nem igazi köhögési módszerrel, hanem olyan felkiáltó befejezéssel. Ha ilyen köhentést hallottunk, körültekintettünk, honnan jön a hang és kitől. Forgatás Kaszálás után jött a forgatás. A lekaszált rendeket kellett megforgatni, hogy gyorsabban száradjanak. Csakhogy azokban a napokban van ám Medárd, amikor kezdődik a szénakaszálás! Ha Medárd napján esik az eső, 40 nap fog esni. Volt ilyen is bőven. Ha végigértünk délelőtt a forgatással, délután kerekedett egy nagy felhő, megzördült az ég, futott is az eső! Másnap forgathattunk újból. Gyűjtés A forgatás és a gyűjtés szintén olyan ünneplős ruházatban történt. Érthető is, hiszen a falu ott dolgozott a réten. A lányok és a menyecskék csak gereblyéztek, a férfiak pedig viliáztak és petrencéket raktak szénából, amelyet aztán kocsira raktak és hazahordtak kazalba. Petrencét is szépet, takarosát kellett rakni. Jól alá kellett vágni a földnél, vagyis a gereblyével az alját jól befelé veregették, hogy sok eső esetén be ne ázzon és meg ne rothadjon, amíg haza nem 188