Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

az legalább Háry János lehetett volna, annyit mesélt a pajtásainak. Tudom, nékem is mindig azt mondták jó szüleim, hogy ne akarjak Vácra menni, mert aki először jár Vácon, annak a vámnál álló bábáknak meg kell csókolni a „sejhajukat". A vám a város alsó szélén, illetve a végén volt, ott pedig szobrok voltak a hídra építve, melyek még most is állanak. Ezeket hívták bábáknak. Vámot a kocsi után kellett fizetni, a vásáron pedig helypénzt szedtek. Amikor odaértek .Vácra a kocsival, már kivirradt. Reggel volt. A gyerekek persze aludtak, mert helyet ágyaztak nekik a kocsiban. Előre mondták nekik, hogy fel ne ébredjenek, mert a csókváltás a bábákkal bekövetkezhet. Csak a piac színhelyén keljenek fel. Akkor pedig már örültek a szerencsének, hogy megúszták a nagy próbatételt, mert nem látták meg őket a bábák. Az első vásárfia, fehér cipó, váci hurka volt, mert a kis libapásztor jól megőrizte a libákat. Mindig jól tartotta őket és ezért nagyra nőttek. Egy asszony mesélte, hogy ők négyen voltak testvérek, lányok. Szegények voltak. Summásoknak voltak mindig elszegődve. Libákat azért minden évben tartottak, mert kellett a tollú a lányoknak. Meg is kopasztották őket háromszor is. Kocsijuk nem volt, hogy a piacra azon vigyék, így gyalog indultak el Vácra velük. Vasárnap volt a piac Vácon, már említettem ezt, ezért ők pénteken indultak útra, lassan a libákkal. Üt szélén legeltetve többször leültek pihenni. Este ott háltak meg, ahová beértek velük, szombat reggel tovább ballagtak 151