Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

53. úgy, hogy vasárnapra odaértek. 22 km hozzánk Vác. Szegény libáknak elegük volt, na meg a gazdájuknak is. Eladni mindenki eladta a libáit, esetleg egy-két liba kivételével, amit búcsúra megtömtek. Akik kocsival mentek nagyon szép puplikokat — kosarat — fontak a részükre, amelyben szállították. Fűzfavesszőből volt fonva. Olyan nagyra kötötték, hogy keresztbe átérje a kocsit. Föltették a puplikot a kocsi oldalára, lekötték kötéllel, úgy rakták bale a libákat. Volt puplik kerek, hosszú, kisebb, nagyobb. Csirkepuplik és kacsakosár. Érdekes történet is fűződik hozzá, — egy család olyan nagy puplikot font, hogy nem tudták kivinni a szobából. Nem fért ki az ajtón, olyan nagyra sikerült. Sok vesszője volt és mind megfonta. Inkább kibontották az ajtót, de a puplikot akkor sem semmisítették meg, az megmaradt. Libák a legelőn Tavasszal a falu szélein ott volt a mezsgye, mindenki azt használta ki, ahová közelebb lakott. Más volt a tavaszi libavilág élete és a mellette töltött gyermeki élmények is. Más volt a nyári, a tarlói is. Például a tavaszi kislibapásztorság nagy élménnyel járt, amikor még a Csincsa réten legeltettünk. Reggel, amikor a harmat felszáradt, kosarakba rakták a kislibákat és levittük a rétre. Jó nagy libakosarakat fontak télen a férfiak, abban vittük le a rétre őket. A libakosárnak más volt a kiviteli formája, mint a többi kosárnak. Lapos kosár volt, széles fenékkel, hogy mennél több liba férjen el benne. Két füle volt neki, ebben könnyen lehetett szállítani őket. Letakarva vittük a rétre, a kislibák csipogtak, a ludak pedig jajgatva jöttek utánunk. 152