Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Ezeket mind úgy játszottuk, hogy kört fogtunk és énekeltünk. A körben egy-két pár, vagy három pár táncolt. A „ki büdös ki" után cseréltünk párokat. Ha elfáradtunk, akkor leültünk a lócára, padra vagy faderékra, ami éppen volt és olyat játszottunk, amit ülve lehetett, pl. „virágnevecskézni". Két lány vagy legény elmentek súgni, egyik volt ördög, a másik angyal. Szintén volt egy gazda, aki árulta a virágokat és kiosztotta a neveket, vagy mindenki maga választott virágnevet, amit éppen szeretett. Három nevet volt szabad mondani vagy kérdezni a kereskedőnek. Pl. tulipán, rózsa, viola. Ha nem volt ilyen mehetett újból. Az volt ügyes, aki ismeretlen nevet szerzett és nem találták el, sokáig mérgelődtek a nevén. Van egy böjti lakodalom is, amelyet elég hosszan lehetett játszani. Kört fogtak a lányok, egyik lány mama, másik a menyasszony, egy fiú a kérő és anyja, aki kéret, a legények pedig félkört állnak, amíg rájuk kerül a sor a játékban, amikor mennek kéretni. Indul a kör jobbra, a kérő anya a fiával balra : Virágnevecskézés Böjti lakodalom 52. Járom az új várt, járom, Másodmagammal is járom, Az én uram két szemével, Mindenféle mesterséggel, Hopp ide hopp ! Megáll a kör és a kérők is. Éneklik : Kérő: 53. Jónapot, jónapot! Lelkem szép asszonya! Anya: 54. Mit kerülöd, mit fordulod, Az én házam táját? Kérő: 55. Azt kerülöm, azt fordulom, A kend háza táját, A fiamnak megkéretem, A Marika lányát. Anya: 56. Marika lányomat nem adom tenéked, Mert az olyan, mint a nap, te meg ahhoz szegény vagy, Nem adom, nem adom, várjál, meggondolom. Fussatok továbbra, szaladjatok hátra! 127