Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Mindenki lehajtja a fejét, a kör hátat fordít, amíg körbe jár a kosarat kapott legény bánatát elmondja: 57. Már én innen elmegyek, Többet vissza nem jövök, Bíborba, bársonyba, Gyöngyöskoszorúba. Együtt: 58. Gyöngyöt, gyöngyöt az anyjának, Gyöngykoszorút a lányának, Pillangós pálcát az apjának! A legények egy lépést tesznek egymáshoz, a lányok láncot fűznek körülöttük, ezzel az énekkel: 59. Cickó, mackó vagyon e szép lányod? Vagyon, vagyon, de semmirevaló! Add ide ezt, odadom azt, Katonáinak igen nyalka, Benne forog Rózsa Sándor, igen csalfa, Libu, libu, libuskám, Forduljon ki Mariskám, Mariskámnak lába! Legények : 60. Kéretik a legények a Marikát, Marikát, De az anyja azt mondja, Hogy ő még biz nem adja, Mert fiatal a lánya, Kár volna még a párta, A gyönge fejére. Kaput emelnek a lányok a Mari és az anyja felett. Lányok: 61. Nyitva van a Mariék kapuja, De sok legény megállott alatta, Énekelve üzenik be Jöjjön ki a ház virága, Legyen meg a mátka párja, Mari, Mari gyere ki, Vár a párod ide ki Gyere ki hozzája! Mari: 62. Nem mehetek, nem enged az anyám, Azt mondja, hogy legény ide nem jár, Nem engedi, nem kedveli, 128