Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Az utolsó két versnél megindulnak a lányok, a legények kart emelnek, hogy átbújhassanak a lányok: 48. Kert alatt meggyfa, Nagy az árnyéka, Alatta vagyon, Barna menyecske, Akit szeretsz, kapd el! 49. Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édes kedvesem, Ha kerülnék, kerülnék, Rózsa volnék teremnék, Mégis kifordulnék. 50. Fehér liliomszál, Sej, ugorj a Dunába, Sej, ugorj a Tiszába, Támaszd meg oldalad, Az arany villával, Sej, fésülködj meg szépen, Sej, mosakodj.meg szépen, Sej, törülközz meg szépen, Sürgesd meg rózsádat, Teljes violádat. 51. Ég a gyertya, ha meggyújtják, Ezt a lányok szépen fújják, Fújjad, fújjad, jó katona, Hagy vigadjon ez az utca, Ez az utca, de szép utca, Rozmaringgal van kirakva, Azt is tudom ki rakta ki, Pesti Pálya pingálta ki, Soha, világéletemben, Soha nem néztem legényre, Most találtam egy szőkére, Tele van a falu véle. Hármat csattant, tizenkettőt, Három aranyos féketőt, Bár szeretne, bár elvenne, Bár csikorgós csizmát venne, Ki, büdös, ki ! 126