Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

kendőbe a hónunk alá felkötni. Ebből egy csibe ki fog kelni, három hét múlva. Ez lesz a lidércke. Annyi kincset hord, hogy az lesz a világ leggazdagabb embere. Csak legyen aki ki meri próbálni. De hogy kell tőle megszabadulni? Aki nem tud, azt elviszi a lidérc. Van neki módja, csak azt kevesen tudják, mert ezt csaJc a lidércek tudják, s azokat kijátszani nagyon nehéz." „Volt Zatykó apónak egy kenyeres-pajtása, az beugrott a kútba, mert nem tudott megszabadulni a lidérctől. Aki megszerezte a lidérctudományt, az el is tudta küldeni a lidércét." Ezeket mind tőlük hallottam, és attól a sok jövő-menő embertől, akik megfordultak nálunk. Tényleg furcsa még visszagondolni is rá, oly rémisztő dolgokat meséltek. Akkoriban ez a téma forgott, ki tud nagyobbat mondani. Nem az űrben jártak az emberek, de a földtől is mélyebben. Esténként, télen összeültek a szomszédok, rokonok a búbos körül és erről meséltek. Ki rontotta meg a tehenet, ki jár a keresztúton, min ment keresztül? Ha valami betegség érte őket, azt rontásnak vélték, vagy azt mondták, keresztülment valamin és azért lett beteg. Nagyon kellett vigyázni mindentől. Édesanyám sokszor figyelmeztetett, hogy ne vegyek fel semmit a földről, bármit látok. Sokszor elgondoltam, hogy valóban volt olyan eset is, hogy valaki felvett valami tárgyat, és utána beteg lett. De ez minden taktika nélkül ment, nem is kellett hozzá varázslat, ügyesség, csak rosszindulat. Mert előfordult, hogy aki pénzt vett fel, utána sebes lett a keze. Régebben sok volt a keléses, ótvaros vagy bármilyen fertőző beteg ember. Ügy védekeztek, hogy odanyomdosta a sebhez a pénzt majd eldobta. Gondolta, úgyis felveszi valaki, arra fog ragadni a betegsége és őt elhagyja. Lehet, hogy megtörtént a fertőzés. Róla kevésbé ment el, hanem többen lettek fertőzöttek. Sokan mesélik a váltott gyermekégetést. Annál lényeges a tévő- Váltott gyerek ajtó anyaga. Kilenc határból kell a földet hordani és harmatvizet kell a sárba önteni. Ürnapi gunyhó füvéből is kell a tűzre dobni. Mesélték, hogy volt itt is egy család, akiknek volt váltott gyermekük. Abban az időben igen féltették az anyák gyermekeiket a boszorkáktól. Akinek fogyatékos gyermeke született és volt boszorka ismerőse, szólt neki és az kicserélte egészségesre. Vagy, ha foggal született gyermekről tudtak a boszorkák, azokat is üldözték. Kilopták a fogát, vagy elváltották. A lopott fog volt a varázserejük, a sárkányt is megrontották vele. Ügy ismerték meg — szerintük — a váltott gyermeket, hogy az nem fejlődött, mindig nyirjadt = nyöszörgött, olyan volt, mint aki a sírba készül. Ez is úgy nézett ki, akiről Édesanyám mesélt. Azt a családot is koldus világosította fel, hogy ez a gyermek nem az övéké, hanem váltott gyermek. Nem vigyáztak rá, amikor született és a gonoszok ellopták az övékét, ezt a nyamvadtkát hozták érte. Megijedtek a szülők e szavak hallán. Meg is kérték a koldust, hogy segítsen rajtuk tanácsával. „Fűtsék be jól a kemencét! Legalább egy kéve vadrózsa vessző égjen el benne. Amit 9 falu határából szedtek össze. Amikor elkészült a kemence, tegye rá a lapátra a gyermeket és a bedobásra készen álljon. Imádkozzon, kérje Szent Jeromost, hogy mentse meg a gyermeket. Visszahozza a másikat, le113