Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

kapja a lapátról az övét és visszadobja az igazit. így is történt. Nagy vihar keletkezett és ordítva, eltorzult arccal berontott valaki, ledobta a szép egészséges gyermeket és elvitte a nyamvattat. Fenyegetőző szavakat kiabált. De nem sok öröme volt a szülőknek a kicsiben, mert rövid időre meghalt. Boszorka Rémisztő híreket mondogattak egymásnak ezekről a boszorkákmegpatkolása ról. Mesélte a nagynéném, Vankó Jánosné — G. Szabó Julianna —, hogy egy falusi kovácsnak a felesége nagyon híres boszorka volt. Minden éjjel hét határt nyargalt meg, minden éjféltől egy óráig. Ennek a kovácsnak volt három kovácslegénye, de az egyik legény, aki a legjobb és legszebb volt, az nagyon tönkrement. Lefogyott, beteges lett, már alig bírt dolgozni. Bántotta a kovácsmestert, hogy mi lehet a baja. Kérdezte tőle mit érez, mi fáj neki? Enni sem eszik olyan jóízűen, mint a másik kettő. Nem merte megmondani, mert a gazdasszonya megtiltotta. Minden éjszaka, amikor éjfélt ütött az óra, megjelent egy ló alakjában, rádobott egy fejedzőt és a fiú lóvá vált. Azonnal megnyergelte és kihajtotta a keresztútra. Szerencsétlen legénnyel végiglovagolta a szomszéd határok keresztutait. Amikor a kakas megszólalt, visszavágtatott vele és lefeküdt. Erről nem volt szabad beszélni senkinek. A két másik legény is sajnálta, hogy a társuk elfogy, mint a holdvilág. Faggatták, hogy mi az oka, mert minden reggelre teljes víz a ruhája és a takarója. Sajnálták, többször keresték is, amikor eltűnt a helyéről. De titkolta szegény, nagyon félt az asszonyságtól. Egyszer az egyik legény kileste, hogy mi lesz a sorsa társuknak. Látta, hogy felkelt, az ajtónál meg már ló vágtat ki a kapun. Reggel jelentette a mesternek, hogy ő látta az éjjel, miért szenved a társuk, miért olyan mint az árnyék. Ki is kérdezték, amit szegény el is vállalt. Haragra gerjedt a kovács, bosszút forralt a felesége ellen, ha ez igaz, ő kivégzi. A bátrabb kovácslegény vállalta az éjszakai harcot. Odafeküdt a társa helyére, a gyertyát odakészítette maga mellé, várta a támadást. Valamit értett ő is a razsbasághoz, kezeit a feje fölé tette, hogy ha száll a fejedző, az asszony fejére vissza tudja dobni. A másik legény is figyelte a zörrenéseket. Ügy beszélték meg, ha nyílik az ajtó és zörren a zabla, gyújtson gyertyát. Sikerült is a terv, visszakerült a fejedző a kovácsné fejére. Azonnal paripa lett belőle, nyerített, kétlábra állt, úgy akarta levágni őket, de a három legény lefogta a tüzes paripát. Kivezették a műhelybe és megvasalták mind a négy lábát új patkóval és eleresztették a sötétbe. Ök pedig lefeküdtek. Reggel keltek a legények és munkához láttak. A kovácsmester igen soká jött a műhelybe. Reggeli sem volt, csak üres kenyeret kaptak a legények, mert a háziasszony nagyon beteg. Panaszkodott a mester úr. Az ebéd is elég ócska volt, nem volt aki készítsen, nagy beteg az asszony. Vacsorakor azon mód lefeküdtek a legények éhesen. Reggel hasonló a reggeli, a szegény kovácsmester el van keseredve nagyon. Panaszkodik a legényeknek: — „Annyira beteg a feleségem, hogy az ágyához sem enged. Ügy jajgat szegény, hogy már nem bírom ezt hallgatni." Megszólal a bátor kovácslegény, — „Mesterem, vegye csak le a takaróját az asszonyságnak! Bárhogy is tiltakozik, hátha van ott valami?!" Nem akarta a mester sehogy megfogadni a legények tanácsát, de nemsokára ő is megunta a dolgot, 114